Manikűrvadász 23., szülinapi forduló – manikűr Kristin alkotása alapján

Ismét itt az újabb Manikűrvadász-forduló ideje, így én is ismét vadászatra adtam a fejem. Persze a terv nem az volt, hogy késni fogok vele, de a munkamennyiség miatt inkább úgy döntöttem, jelzem az ötletgazda-háziasszony Izabellának, hogy késni fogok, és egy méltó manikűrrel állok elő, még ha ennek késés is az ára. Szerencsére nagyon megértő volt, úgyhogy innen is köszönöm neki a szervezés mellett a türelmet is. :-)

Páromul egy rendkívül tehetséges manikűröst, Kristint kaptam, akinek eddig ugyan nem ismertem a munkáit, de ha így folytatja, én bizony örökre az Instagram-követője maradok majd. Hihetetlen, mennyire ügyes, és mindig igazán összetett alkotásokkal áll elő. A választásom egy általam „tapétaminta”-ként meghatározott manikűrre esett, amely már első látásra elbűvölt:

Rögtön tudtam egyrészt azt, hogy téliesebbre veszem majd a figurát színek terén, másrészt pedig azt, hogy hozzám illővé alakítom azzal, hogy a minta csak a hüvelyk, gyűrűs- és középső ujjamra kerül majd fel, és a minta színei visszaköszönnek majd a kis- és mutatóujjamon. Mivel a festéshez jól pigmentált lakkokra volt szükség, az A-England Briar Rose, Dragon és Saint George volt a segítségemre, alapként pedig a Barry M Vanilla nevű lakkját használtam. A festéshez pontozót és ecsetet használtam, na meg egy jó nagy adag türelmet, és eléggé tetszetősnek találom az eredményt:

A mintát egyébként mindkét kezemre felfestettem, hiszen számomra akkor manikűr a manikűr, ha hordani is tudom, és nem csak kihívásra készül, a bal kezemre. Ez esetben megfordítottam a kis- és mutatóujjam színét, mert az ilyen apróságok miatt mindig még nagyobb örömmel nézegetem a manikűröket:

A kétkezes képeknél a géllakkos korszakomban használt kéztartásokhoz és háttérhez tértem vissza. (A birkabőr egyébként mindhárom cica kedvelt helye is egyben, amelyet hosszan dögönyöznek dorombolva.)

Persze a még meglévő karácsonyfa sem maradhatott ki háttérként:

És a lassan nálam is megszokottá váló körömlakküveges is megvolt:

Minden vadászatot nagyon szoktam élvezni, ez azonban a szokásosnál is nagyobb örömet szerzett; azt hiszem, mostantól kénytelen leszek bevezetni az előre alkotást, hogy meglegyen a maihoz hasonló, nyugis légkör, amely teljesen feltöltött lelkileg.

Még egyszer köszönöm, hogy részt vehettem a kihívásban, és már alig várom a következő fordulót!

Yankee Candle Vanilla Cupcake – az első nagyméretű dekorgyertyám

Yankee Candle-rajongó vagyok, és nem is próbálom tagadni, hiszen örülök neki, hogy jó néhány csodás gyertyájukat kipróbálhattam már. Igazából mindenről a Moon Angel Stories blog írója, Anna tehet, hiszen annak idején nála olvastam először a márkáról, és a kezdeti vakon rendelésekből teljes rajongás lett („vakon” rendeltem, hiszen nincs a közelünkben boltjuk, így mindig is a weboldal volt a bevált helyem). Váltig állítom, hogy érdemes befektetni egy-egy termékükre, hiszen ha órára lebontjuk az árukat, sokuk nem vagy csak alig drágább a drogériás társaiknál, az illatélmény viszont klasszisokkal jobb, a többi hasonló gyertyacég gyertyái pedig sokszor még ennél is drágábbak. Akit részletesen érdekel, hogy melyik gyertya milyen áron hány óra égésidőt biztosít, annak jó szívvel ajánlom a gyertyaméretekről szóló bejegyzésemet, a gyertyakezelésről pedig ebben a videómban hallhattok hasznos tudnivalókat.

A mai bejegyzés főszereplője, illetve a rokonai azonban még nem szerepeltek nálam, így egy kicsit kitérnék arra is, miért is döntöttem a dekorgyertya mellett, és milyen előnyei és hátrányai vannak ennek a kiszerelésnek.

Nos, a 'dekorgyertya' keresőszóra rákeresve szembetűnik, hogy nem mindegyik illatból létezik ilyen kiszerelés, így csak szűkebb illatkínálatból választhatunk (link itt). A Vanilla Cupcake azonban szerencsére ebben a változatban is elérhető, aminek több okból is örültem: egyrészt a kecses, magas üvege tetszett, valamint hogy levehető a matrica, így kívánság szerint anélkül is égethető, így modern otthonokba talán jobban illik a klasszikus formánál (ez számomra ajándékozás esetében volt fontos). Másrészt a vékonyabb gyertya várhatóan jobban is ég, hiszen könnyebben átmelegíti a kanóc lángja. Emellett még egy fontos jellemzője van: a klasszikus nagyméretű gyertyánál kissé olcsóbban ugyanolyan (illetve kicsivel jobb) égési időt ígér: a nagy gyertya 110–150 óráig ég, míg a nagy dekorgyertya 130–150 óráig.

A jellemzők leírása után lássuk magát a gyertyát: a matricát eszem ágában sincs eltávolítani, mert kifejezetten tetszik ez a csodás süteményes kinézet, még ha édes bűnbeesésre csábít is. Hiába, ha a muffin kalóriatartalma nem lenne elég nagy bűn, fokozhatjuk még egy kis krémmel és cukorral, hogy cupcake-et kapjunk. :-D

A gyertya a szokásos üvegfedél helyett fémfedelet kapott, amelyen elegáns minta és márkanév található:

A kanóc szerencsére jó vastag, így várható volt, hogy jól fog égni:

Szerencsére valóban kiegyensúlyozott lánggal, szépen égett, és hamar át is melegítette a viaszt.

Égés közben a kanóc szétválik, de ez alapvetően nem okoz problémákat.

Nem véletlenül használtam az „alapvetően” kifejezést, ugyanis van egy olyan előnye a gyertyának, amely egyben a hátránya is lehet, ez pedig a gyors olvadás és a gyors égés. A megszokott 3-5 óra helyett ugyanis már 2-3 óra alatt átmelegszik a viasz, így gyorsabban párologni kezd az illatanyag, és nem kell olyan sokáig őrizgetnünk a gyertyát, hogy kialakuljon az egységes viaszmedence, és elfújhassuk a lángot. Ez csupán akkor lehet hátrány, ha szeretjük egész napon át élvezni az adott illatot, mert így a felénél érdemes szünetet tartani, elfújni a gyertyát, megvárni a kihűlést, hogy a kanóc vágása után ismét meggyújthassuk, és korommentesen élvezhessük az illatáradatot. Sietőseknek és gyors illatosítás céljából ideális választás, ráérőseknek azonban emiatt inkább a nagyméretű gyertyát ajánlanám.

Az illata viszont fenomenális és tökéletes, és bizony az egyik kedvencemmé vált – nem véletlen, hogy a novemberi kedvenceim között is helyet kapott. Meg merem kockáztatni, hogy a megszűnt Key Lime-mal egy lapon említsem, ami pedig nagy szó nálam. Ugyanis édes, mégsem émelyítő illatról van szó, amely emiatt egész évben élvezhető lehet, a mostani hideg időjárásban pedig különösen jó választás, hiszen melegséget és otthonosságot áraszt. Pont, mint egy éppen sülő sütemény.

Az illatgyertya.hu oldalán a következő leírás olvasható:
Vaníliás sütemény gazdag és krémes aromája egy csipetnyi citrommal és vajas cukorbevonattal.

Talán épp a vaj és a citrom jelenléte miatt nem émelyítő, így ezek után keresni fogom a hasonló leírású illatokat. Az illatcsalád tagjait ide kattintva tudjátok megrendelni a forgalmazótól.

Nektek van kedvenc gyertyamárkátok és -illatotok?