Mivel néhányan felemeltétek a kezeteket (hihi) a tegnapi bejegyzésnél, ma jelentkezem az első könyvajánlómmal. Mivel ez a könyv már szerepelt a blogon vizuális elemként egy réges-régi körmlakktesztben, úgy éreztem, illik ezzel kezdenem.
Magyar címe: Ne engedj el
Megvásárolható: http://www.libri.hu/konyv/ne-engedj-el-1.html
Film is készült belőle, lehet, hogy azt többen ismerik, de én személy szerint jobbnak találom a könyveket, és sokszor a filmváltozatot meg sem nézem. Így volt ez ebben az esetben is, ezért most nem tudok nyilatkozni az adaptáció milyenségéről.
A történet maga nagyon érdekes és egyben fura, bár nehezen bontakozik ki. Egy furcsa utópiában találhatjuk magunkat, amelyben a tudomány ma is vitatott egyik fontos kérdése már valósággá vált, és vannak, akik csupán abból a célból élnek, hogy másokat segítsenek, saját életük – értsd: karrier, család, egyebek – nem lehet, személyiségüket, lelküket pedig nemhogy fontosnak nem tartják, hanem azt állítják, hogy olyan nem is létezhet. Utópia, bár a regényből kiderül, hogy az 1970-es évek vége a cselekmény ideje.
A könyv egészén végigvonul, hogy egy, a mai ember számára elfogadhatatlan helyzet olyan valósággá vált, amelyet már mindenki természetesnek gondol, és a társadalom által kihasznált, eszközként használt szereplőkben sem merül fel, hogy követelhető jogaik lehetnének. Mivel ebben nőttek fel és csak ezt az életet ismerik, számukra ez a magától értetődő, és mindössze a megengedhető határokon belül próbálják a legtöbbet kihozni a rendelkezésükre álló időből.
A könyv harmadik harmadának környékén feltűnik néhány olyan szereplő, akik még a régi rendszerben voltak fiatalok, és akik ott voltak az egész koncepció bevezetésénél. Ők azok, akik a mai ember szempontjából reflektálnak a főhősök sorsára, és akik, bár nagyon korlátozott mértékben, de választ is adnak a kérdéseikre.
Tudományos-fantasztikus regényekre jellemző téma a rendszer áldozatainak szemszögéből – talán így tudnám legjobban megfogalmazni a könyv történetének lényegét. Néhány tinédzser megszokott hétköznapjait ismerhetjük meg, amelyek akár átlagosak is lehetnének, ugyanakkor a különleges társadalmi helyzetükből adódóan mindent más fényben látunk, mint egy megszokott bentlakásos iskola esetében. Nincs leküzdhető szörny, nincs megoldás, csupán a természetesnek vett vég, amely rájuk vár.
Nem egy vidám sztori, így aki könnyed olvasmányra vágyik, annak nem ajánlom. Különös angliai történet egy japán író tollából. Bevallom, nem volt letehetetlen könyv, de különleges világba kalauzolt el, és gondolatébresztő hatása volt.
Pontszám nálam: 10/8.
Ti olvastátok? Esetleg valami mást ettől a szerzőtől?
Magyar címe: Ne engedj el
Megvásárolható: http://www.libri.hu/konyv/ne-engedj-el-1.html
Film is készült belőle, lehet, hogy azt többen ismerik, de én személy szerint jobbnak találom a könyveket, és sokszor a filmváltozatot meg sem nézem. Így volt ez ebben az esetben is, ezért most nem tudok nyilatkozni az adaptáció milyenségéről.
A történet maga nagyon érdekes és egyben fura, bár nehezen bontakozik ki. Egy furcsa utópiában találhatjuk magunkat, amelyben a tudomány ma is vitatott egyik fontos kérdése már valósággá vált, és vannak, akik csupán abból a célból élnek, hogy másokat segítsenek, saját életük – értsd: karrier, család, egyebek – nem lehet, személyiségüket, lelküket pedig nemhogy fontosnak nem tartják, hanem azt állítják, hogy olyan nem is létezhet. Utópia, bár a regényből kiderül, hogy az 1970-es évek vége a cselekmény ideje.
A könyv egészén végigvonul, hogy egy, a mai ember számára elfogadhatatlan helyzet olyan valósággá vált, amelyet már mindenki természetesnek gondol, és a társadalom által kihasznált, eszközként használt szereplőkben sem merül fel, hogy követelhető jogaik lehetnének. Mivel ebben nőttek fel és csak ezt az életet ismerik, számukra ez a magától értetődő, és mindössze a megengedhető határokon belül próbálják a legtöbbet kihozni a rendelkezésükre álló időből.
A könyv harmadik harmadának környékén feltűnik néhány olyan szereplő, akik még a régi rendszerben voltak fiatalok, és akik ott voltak az egész koncepció bevezetésénél. Ők azok, akik a mai ember szempontjából reflektálnak a főhősök sorsára, és akik, bár nagyon korlátozott mértékben, de választ is adnak a kérdéseikre.
Tudományos-fantasztikus regényekre jellemző téma a rendszer áldozatainak szemszögéből – talán így tudnám legjobban megfogalmazni a könyv történetének lényegét. Néhány tinédzser megszokott hétköznapjait ismerhetjük meg, amelyek akár átlagosak is lehetnének, ugyanakkor a különleges társadalmi helyzetükből adódóan mindent más fényben látunk, mint egy megszokott bentlakásos iskola esetében. Nincs leküzdhető szörny, nincs megoldás, csupán a természetesnek vett vég, amely rájuk vár.
Nem egy vidám sztori, így aki könnyed olvasmányra vágyik, annak nem ajánlom. Különös angliai történet egy japán író tollából. Bevallom, nem volt letehetetlen könyv, de különleges világba kalauzolt el, és gondolatébresztő hatása volt.
Pontszám nálam: 10/8.
Ti olvastátok? Esetleg valami mást ettől a szerzőtől?
Én magyarul olvastam. Mondhatni tetszett, az olvasáskor, illetve közvetlenül utána hatással is volt rám, de nem nyűgözött le, nem hatott rám olyan erővel, mint ahogyan a témából ítélve gondoltam volna, ahogyan kellett volna. Persze azért az olvasás utáni feszültséglevezető bőgés megvolt :D Én 6-7 pontot adnék neki.
VálaszTörlésIgen, nem annyira földrengéses élmény, nálam az alapötlet sokat nyomott a latban :-)
TörlésÉn is feltettem a kezem szóvaal köszi!<3
VálaszTörlésNálam ez a könyv kimaradt,de majd bele fogok olvasni. :)
Ha elolvasod, írj majd a benyomásaidról, érdekelne :-)
TörlésÉn nem olvastam még, meg semmi mást a szerzőtől, viszont ma kezdtem el olvasni egy könyvet, ami már vagy 4 éve megvan, de soha ki sem nyitottam..:D
VálaszTörlésNo és melyik könyv az? :-)
TörlésPár évvel ezelőtt olvastam a könyvet. Napokig a hatása alatt voltam! Egyik kedvencem. :)
VálaszTörlésNa, de jó :-) Nekem is tetszett a világa, de valahogy a stílusa nem volt az igazi talán :-)
Törlés