Hihetetlen, de ismét eltelt egy hét. Bár való igaz, hosszabbnak tűnt az átlagosnál, biztos azért, mert ha az ember nem kap levegőt az orrán, akkor minden percnek örül... :-D
Na de nézzük, milyen képeket sorsolt mára a gép.
Tündérmesébe illő esküvőre vágyom.
Ha valaha férjhez megyek, akkor az legyen olyan igazi, nagy lagzi, előtte gyönyörű szertartás, és persze fontos, hogy megtaláljam az ideális ruhát.
Hihetetlen mértékben védelmező vagyok az állatokkal kapcsolatban.
Azt hiszem, ezt már mindenki tudja, aki régebb óta olvas, nem véletlenül van három, eredetileg az utcán élő állatkám. Nehéz megállni, hogy ne hozzak haza még többet, de muszáj, a menhelyek ugyanis még soha nem segítettek, pedig nem kevés kutyával kapcsolatban kerestem őket, volt, amelyik a nyakörvéből láthatóan gazdis volt, és volt, amelyiket bárki befogadhatta volna azonnal, annyira édesek. Ilyenkor még a Facebookos megosztás sem működik biztos ez a karmám, de nem egészen értem, miért fáj bárkinek is kétszer kattintani, hogy sokakhoz eljussanak a képek...
Az idegesítő embereket gondolatban megölöm.
Bizony, ilyenkor vadnyugati jelenetek tudnak lejátszódni bennem, de közveszélyes nem vagyok. Pedig sokan még azt sem tudják elképzelni rólam, hogy veszekszem bárkivel is, pedig azért el tud gurulni az a bizonyos...
Álmaimban van egy másik életem.
Általában Párizsban élek, francia lány vagyok, de voltam már amerikai kisvárosban élő nő is. Mivel kellemes álmok, ezért nem okoz gondot, szerencsére rémálmaim nem szoktak lenni. Állítólag nevetgélni is szoktam alvás közben, de nem csoda, hiszen jó ott lenni.
Nos, lányok, ezúttal van bennünk közös?
Na de nézzük, milyen képeket sorsolt mára a gép.
Szeretem a farkasokat.
Gyönyörű állatok, és a falka dinamikája külön csoda.
Tündérmesébe illő esküvőre vágyom.
Ha valaha férjhez megyek, akkor az legyen olyan igazi, nagy lagzi, előtte gyönyörű szertartás, és persze fontos, hogy megtaláljam az ideális ruhát.
Hihetetlen mértékben védelmező vagyok az állatokkal kapcsolatban.
Azt hiszem, ezt már mindenki tudja, aki régebb óta olvas, nem véletlenül van három, eredetileg az utcán élő állatkám. Nehéz megállni, hogy ne hozzak haza még többet, de muszáj, a menhelyek ugyanis még soha nem segítettek, pedig nem kevés kutyával kapcsolatban kerestem őket, volt, amelyik a nyakörvéből láthatóan gazdis volt, és volt, amelyiket bárki befogadhatta volna azonnal, annyira édesek. Ilyenkor még a Facebookos megosztás sem működik biztos ez a karmám, de nem egészen értem, miért fáj bárkinek is kétszer kattintani, hogy sokakhoz eljussanak a képek...
Az idegesítő embereket gondolatban megölöm.
Bizony, ilyenkor vadnyugati jelenetek tudnak lejátszódni bennem, de közveszélyes nem vagyok. Pedig sokan még azt sem tudják elképzelni rólam, hogy veszekszem bárkivel is, pedig azért el tud gurulni az a bizonyos...
Álmaimban van egy másik életem.
Általában Párizsban élek, francia lány vagyok, de voltam már amerikai kisvárosban élő nő is. Mivel kellemes álmok, ezért nem okoz gondot, szerencsére rémálmaim nem szoktak lenni. Állítólag nevetgélni is szoktam alvás közben, de nem csoda, hiszen jó ott lenni.
Nos, lányok, ezúttal van bennünk közös?
A farkasokat leszámítva, megint stimmel :) Esküvő-fanatikus vagyok,anno a sajátomat is én szerveztem, sokáig gondolkoztam, hogy elvégzek egy esküvőszervező tanfolyamot, de sajnos kisvárosban élek, itt egyetlen rendezvényiroda lefedi a terepet.
VálaszTörlésNekem is mondták már, hogy menjek esküvőszervezőnek, mert nagyon sokat segédkeztem már, lánybúcsúszervezésben pedig profi vagyok. Csak hát ahhoz annyi minden kellene, és alapvetően szeretem, amit csinálok. Így marad a kreativitás barátnők esküvőjében való bevetése. :-)
TörlésAz esküvőset leszámítva rám is minden igaz. :) Én ugyanis amolyan rock sztár esküvőt szeretnék. :D
VálaszTörlésA farkasokat imádom, órákon át képes vagyok róluk olvasgatni, dokumentumfilmeket nézni. Ha szereted őket, akkor három dolgot ajánlanék. A Shiver címe könyv, Living with wolves című dokumentumfilm (youtube-on fent van) és a Wolf Science Center Ausztriában, ami látogatható és rengeteg magyar dolgozik ott, köztük a kutatás vezetője is. :) http://www.wolfscience.at/deutsch/
A másik életemben maffiózófeleség vagyok a 20-as évek New Orleans-ában vagy Marie Antoinette udvarhölgye. :D
Hű, köszi a farkasos tippeket, mindenképpen utánuk járok. :-) A rocksztár esküvőt pedig kifejthetnéd a blogon, valami jó kis bejegyzésben :-)
TörlésA farkasokat én is nagyon szeretem, de tuti összetojnám magam ha szembejönne egy :DD
VálaszTörlésEsküvőről valahogy annyira nem áradozok, mármint szeretnék a szerelmemmel (de nyálas :]) élni, de nem kötöm görcsösen az ebet a karóhoz, hogy na márpedig muszáj megesküdni, persze azért jó lenne majd idővel, de én mindenképpen fekete ruhában akarok, ez már nagyon régóta bennem van, hiába, tudom, a fehér a hagyományos, meg a tisztaság jelképe blabla, de ha valaha esküvőm lesz, olyat akarok, amit én akarok, és nem ami a megszokott, ez a lagzira is áll, nem akarok olyan "falusi duhajkodós, táncolós parasztos" lagzit.. (de gonosz vagyok :D)
Az állatokat én is sajnálom, bár félek a kutyáktól, némelyik annyira szeretethiányosnak tűnik, hogy valami hihetetlen, Itt nem sokkal alattunk van egy kutyus, és új lakók vannak a házban (kertes), mindig kint van az utcán, kb háromnegyed év után tegnap mertem megsimizni, mindig olyan kis szeretethiányosan "simizzmármegkérlek" pofival nézett, szóval tegnap összeszedtem minden bátorságom és egyedül megsimogattam, na rajta látszik, hogy bár etetik, "de minek"- úgy értem, nem ennyinek kéne lennie az össz törődésnek - bár őt legalább etetik, nem éheztetik.. :(
Én sem nézném ki belőled, hogy ilyen kis agresszív vagy, de szerintem mindenkiben benne van az, hogy aki nagyon idegesítő, legalább azt szétcincálni gondolatban, és inkább abban, mint tényleg :DD
Az álmos dolog viszont nagyon nem igaz, általában én vagyok, még ha más a hely, vagy pl a ház elrendezése, akkor is tudom, hogy ott élek, de olyan is volt már, hogy más ember szerepelt az álmomban, akit sosem láttam, de tudtam hogy pl. ő az apukám :D
Nálam sem a lagzizene lenne, az biztos. Az álomruhám pedig majd megmutatom egyszer a blogon, ugyan fehér, de fekete hímzéssel, na, az valami csoda :-)
TörlésAmúgy igen, sok helyen sajnos fogyóeszköznek, tárgynak tekintik csak a kutyákat, valahogy nagyon fura nekem, városi lánynak, bár falusi gyökereim vannak, de nálunk a kutya családtag, a szüleimnél meg pláne. :-)
És máskor is írj hosszú megjegyzéseket, mert nagyon jó volt olvasni :-)
Hát legszívesebben én is minden kóbor állatot hazavinnék... *.* Olyan kis védtelenek és ártatlanok...
VálaszTörlésIgen :-( Sajnos muszáj határt szabni, de majd ha gazdag leszek... :-D
TörlésA farkasok nekem is nagy kedvenceim, lelki törés volt, amikor tavaly előtt nyáron konstatáltam, hogy eltűntek a veszprémi állatkertből :S. Nagy esküvőt nem szeretnék, de a barátom családméretét tekintve, muszáj lesz :) Az állatokat is nagyon szeretem, nekünk is menhelyes kutyink van, aki nagyon kis hálás teremtés. Gondolatban nem lelövöm az embereket, hanem jól megrúgdosom őket, vagy bokán, vagy fejen, a butaság mértékétől függ :) Nem emlékszem, hogy álmaimban bármikor más ember bőrében éltem volna...
VálaszTörlésA butaság mértékétől függ. :-D Na, ettől kész vagyok. :-D
TörlésGondolatban én is irtom a népet, bár belőlem ki is nézik :D
VálaszTörlésHehe :-D
TörlésAz esküvős rész az nálam is igaz, szeretnék majd egyszer egy csodás esküvőt! :) És az állatok védelmezése is. Nekem egy kutyusom van, az utcán kóborolt ő is, igaz utólag kiderült hogy ki volt a gazdája,nem is kérték vissza, igaz nem is adtam volna,mert szegény ahogy kinézett..nem lehetett valami jó sorsa, de szerencsére rátaláltam és nagyon szeretem! : )
VálaszTörlésNa, akkor szerencséje volt Veled a kutyusnak. Lelki sérülése nem volt szegénykének? Sajnos Muffin nem tudja kiheverni a sok bántást :-(
Törlés