Manikűrvadász, 27. forduló – cukiságfaktor IsaBella alkotása alapján

Ismét Manikűrvadász, és ahogyan az lenni szokott, ismét rendkívül izgatott vagyok. Nem tudok betelni ezzel az érzéssel, annak ellenére, hogy egyébként nem igazán szoktam kihívásokban részt venni. Ezt a vadászatot viszont mindig gyermeki izgalommal várom, először azt, hogy vajon ki kitől fog vadászni, másodszor pedig azt, hogy vajon tőlem mit vadászik le a párom... Ebben a fordulóban ismét IsaBellától, az egész kihívás megálmodójától vadászhattam, aminek nagyon örültem, hiszen már a múltkori alkalommal is alig tudtam csak egyet kiválasztani a sok jópofa és csodás manikűr közül.

Ebben a fordulóban aztán ismét lapozgatni kezdtem a számtalan lehetőség közül, és mivel ezúttal zenehallgatás közben tettem ezt, egyszer csak a 2013-as bejegyzéseknél találtam magam, ott pedig egy igazán nekem való manikűrre bukkantam.

Forrás

Nos, nem igazán értem, hogy én, a 2,5 éve plüssmalacokat gyűjtő elvetemült, miért is nem készítettem eddig soha malacos manikűrt, de a rózsaszín cukiság láttán beindultak a fejemben lévő fogaskerekek, és gondolkodni kezdtem. Először is azon, hogy vajon milyen eszközzel is kellene megfestenem a malackákat, másodszor pedig a felhasznált lakkokon. A keresgélés közben akadt a kezembe az egyetlen Powder Perfect lakkom, amelyet Elenitől kaptam ajándékba, és ezáltal az egyik legnagyobb becsben tartott darab a gyűjteményemben. Kellően perverz és egyben szép ahhoz, hogy belopja magát a szívembe, hiszen a krémes rózsaszín alapban a sötét rózsaszín csillámok mellett kék és zöld glitterek is megbújnak. Ezekkel harmonizáló hátteret kerestem tehát a malackáknak, és az ILNP csodalakkja, a Shoreline (teszt itt) tökéletes választásnak tűnt. A malackákat aztán két Avon őslakkal alkottam meg, még a 12 ml-es időszakból (mostanra már csak 10 ml-t tartalmaznak az üvegcsék).

Mivel egy sötétzöld OPI lakk nem kicsit fogta meg a körmeimet, a Powder Perfect esetében jó pár rétegre szükség volt, az ILNP viszont két rétegben elegendőnek bizonyult. A malackák fejét aztán az adott Avon lakk saját ecsetével formáztam meg, ahogyan az orrukat is, a fülekhez pedig pontozót használtam. Az orrlyukak és a szemek már fogvájóval készültek, hogy biztosan picike pöttyök sikeredjenek. Nekem nagyon tetszik mind a malacok arca, mind a lakkok összhangja, úgyhogy remélem, Ti is jónak és az eredetihez méltónak találjátok majd:

A Shoreline ragyogásával soha nem fogok tudni betelni:

Szokás szerint hordhatóra festettem a manikűrt, ami azt jelenti, hogy mindkét kezemnek „malaca van”, és bal kézzel a következőképpen sikerült:

Most pedig lássuk a gyűjtemény két kedves darabját: ő itt MúMali, a félig tehén malacka, a csapat egyik legöregebb tagja:

Ez pedig itt az egyik legújabb szerzemény, a csíkos zoknis Nici-malac:

Nagyon örülök, hogy ismét részt vehettem a vadászatban, és bár nagyon izgatott vagyok, hogy ki mit vadászott a párjától, közben már a következő forduló várakozása is jelen van bennem. Hiába, no, az egyik legelvetemültebb Manikűrvadász vagyok...

Rajtatok milyen lakk van most? Szoktatok valamilyen állatos körömfestést viselni?