Belgrád, Te csodás – egy megkésett úti beszámoló

Május közepén Nándorfehérváron jártunk, ami óriási élmény volt a számomra, és azóta is visszavágyom oda. Ha minden jól megy, szeptember végén ez össze is jön, csak el ne kiabáljam...

No de kezdjük az elején. Miért is jártunk mi ott? A párom által tartott edzések jelentik a választ, ugyanis már 6 éve mélyed el a Systema világában, és évente egy-két alkalommal el szokott látogatni Belgrádba, ahol az egyik barátunk, Milos néhány havonta szemináriumokat tart. Idén első alkalommal én is vele tartottam, és annyira élveztem az ott töltött időt, hogy biztosítottam afelől: mostantól mindig vele tartok majd.

Tovább színezi a sztorit, hogy június végén én is belevetettem magam az edzésekbe, és mivel nagyon élvezem, és azóta sem hagynék ki egyetlen edzést sem, bizony szeptemberben már nem vásárolgatással és városnézéssel töltöm az időt, hanem én is részt veszek a szemináriumon. Természetesen ismét úgy tervezzük, hogy előtte és utána is legyen 1-2 napunk, mert a májusi kiruccanáson pont a Tesla-múzeum maradt ki, pedig az mindkettőnket nagyon érdekelne, így aztán a turistáskodós rész sem fog kimaradni. (Ha érdekel Titeket, mi is az a Systema, ezzel kapcsolatban is szívesen írok bejegyzést, Tamás közreműködésével.)

A mai bejegyzés rengeteg, de tényleg RENGETEG képet tartalmaz, amelyekhez ad hoc megjegyzéseket fűzök majd, így inkább benyomásokat biztosít majd, mintsem részletes beszámolót, az ott zsákmányolt dolgokról pedig néhány napon belül olvashattok a nyári szerzeményeimről szóló bejegyzésben. A képeket már megszerkesztettem ahhoz is, így a beszámolóval ellentétben remélhetőleg nem váratlak majd meg Titeket vele.

Körömlakként a Picture Polish Freya's Cats volt a társam, mivel kék-fehér témájú ruházatot pakoltam az útra, ez a lakk pedig tökéletesen illett a magammal vitt nagyonkék Avon táskámhoz.

Éjszakai vonattal mentünk, és hajnal öt óra tájban megpillantottam az első templomot a vonatból:

Az egyik belgrádi hídon áthaladva ráláttam egy másikra; mivel a Duna és a Száva is áthalad a városon, jól el van látva hidakkal...

Az első ottani kávé és a kihagyhatatlan Schweppes Bitter Lemon mögötte:

Az egyik minisztérium csodás épülete:

Egy másik, szintén csodás épület:

A háború szomorú mementójaként áll a lekerített és folyamatos katonai őrzés alatt álló hadügy-minisztérium: mivel rengeteg pénzbe kerülne, valamint veszélyeket rejtene a benne található sok robbanóanyag hatástalanítása és a bontás, szomorú csontvázként figyeli a várost:

Az út másik oldalán pedig ott a másik épülete, ugyanígy:

A természet már megkezdte a visszahódítását, és az emeleteken is fák nőnek:

Hirtelen mosdóra volt szükségünk, és mivel nem találtuk a diákszállásunkat, egy megbízható mosdójú mekit választottunk a reggelink helyszínéül:

Ezután totálisan rossz irányba indulva a Szent Száva szentélyt tekintettük meg, amely nagy kedvencem lett, és szeptemberben a reggeli kóruselőadást is szeretném majd meghallgatni, ugyanis adott napokon reggel héttől ortodox férfikórus hallható itt:

A szentéllyel átellenben a könyvtár látható:

A könyvtár előtti szökőkút:

Miután a fél várost és sok dimbes-dombos utcát bejártunk a csomagjainkkal együtt, aminek köszönhetően mind az öt napon sajgó lábakkal közlekedtem, lepakoltuk a cuccokat a diákszállón, és folytattuk a városnézést. Szállásunktól, a Manga Hosteltől egy köpésre található egy másik csodás szentély, a Szent Márk nevét viselő, amelyet mindennap meg is látogattunk, és egy-egy ima elmondása mellett gyertyát is gyújtottunk. A szállást egyébként jó szívvel tudom ajánlani, mert jó áron vannak a szobáik, a személyzet nagyon kedves, és ha valaki valóban csak aludni jár a szobájába, szerintem bőven elég egy ilyen szintű szállást igénybe vennie.

A szentély mögött egy kis kápolna is található:

A városnézés során sokszor éreztem magam otthonosan, mivel a monarchia idejében sok helyütt emeltek hasonló stílusú épületeket:

A Posta:

Erről a Moszkva tér jutott eszembe (igen, nekem már örökre Moszkva marad):

Az egyik kedvencem a parlament volt, amely nincs lekerítve, és nincsenek körülötte őrök, ehelyett viszont a mellette lévő gyepen gyerekek játszanak:

Ebédre már valódi szerb finomságot ettünk: bár a párom szerint nem volt elég zsíros, nekem ez ízlett a legjobban mind közül, és természetesen az ottani, a magyarnál sokkal zsírosabb joghurt is dukál hozzá:

A Moszkva Szálló:

Ellátogattunk egy nagyon titkos kávézóba is, ugyanis semmiféle tábla nem jelzi, hogy az adott lépcső tetején lévő ajtó egy kávézóba nyílik, mi viszont a barátunk lányának útmutatása alapján tudtuk, mit keressünk. A kávé és a mojito nem volt finom, ellenben drága volt, a kilátás miatt viszont így is megérte:

Csodaszép templom a vártól egy köpésre:

A vár melletti park: 

És az egyik kedvenc helyem, maga a vár, előtte egy nagyon kedves pappal, aki épp egy turistával beszélgetett angolul:

A vár épületében és udvarán hadtörténeti múzeum található, amelynek csak a szabadtéri részét tekintettük meg, mivel négykor bezárt a múzeum, így arról már lecsúsztunk:

A nándorfehérvári csatára emlékező kőtábla:

A várból jól látszik az is, hol találkozik össze a Duna és a Száva:

Ez a kiírás pedig a kedvencem lett:

A várban található egy templom, amelyet teljesen benőtt valami futónövény. Itt épp esküvőre készültek, ezért kaptunk egy kis ízelítőt az ortodox énekekből:

Mellette egy másik templomot is találtunk, és bár mint kiderült, nem lett volna szabad a beltérben fényképeznem, mivel ez kitáblázva nem volt, mire ránk szóltak, már a birtokomban volt néhány fotó a bent uralkodó csodás fényviszonyokról.

Ezt követően a Sephorát keresve egy kávézóban pihentünk meg, és kivételesen nem szerb, hanem olasz kávét ittunk:

Kedvencem volt a kanálon látható kotyogós kávéfőző, valamint a régi korokat idéző festmények és tárgyak is:

A hagyományos cukrászdák mellett egy modern cukrászdalánc boltjaiba is mindig belebotlottunk, és náluk még neonszínű sütemények is kaphatóak:

A piac volt a városban a kedvenc helyünk, ugyanis szebbnél szebb, olcsón kapható gyümölcsök és zöldségek várták, hogy megkóstoljuk őket:

Az első reggelim ez a csodás, könnyű leveles tésztából készült, csokoládés csoda volt, így a következő napokon is mindig ezt kaptam meglepiként, és hozzá isteni finom tejet ittam:

Mivel az első napon nem lett meg a Sephora, hiszen megszűnt a sétáló utcai, és már csak a két plázában van boltjuk, elindultunk az egyikbe, hogy felderítsük a terepet.

Meg is lett, ám alig volt bármi is a kinézett márkák közül, és a Too Faced pulton sem volt még kapható a kinézett Semi-Sweet Chocolate Bar paletta. Totális csalódás, és semmit sem vettem.

Ismét egy templom, és a kertjében lévő padokon pihegtünk egy kicsit az ott már akkor is erőteljes hőségben:

Ebédre munkanap lévén menüt kértem, ám így is bőségesen jóllaktam, és minden nagyon finom volt. Olyannyira, hogy erre a helyre többször is visszatértünk az ott-tartózkodásunk során... A neve Sumadia, és a kiszolgálás és az ételek is kitűnőek.

Az étterem szomszédságában cuki elefántokon lógó jegygyűrűket láttunk:

Ez pedig egy kulturális diákközpont épülete:

A második nap táján döbbentem rá, hogy mennyire sok gyógyszertár található Belgrádban. Van olyan, hogy egy átlagos méretű négyemeletes ház mindkét oldalán van egy-egy... Ezért aztán nekiláttam az apotekák fényképezésének.

Az edzőterem földszinti részén található kocsma már előfeltételezi a részeg állapotot, ugyanis az alábbi kompozíció így, fejjel lefelé látható – a mennyezeten.

Éjszakai képek és gyógyszertárak:

A második reggeli kellemes környezetben telt Igorral, a diákszálló alkalmazottjával, aki még virágról is gondoskodott:

Megmagyarázhatatlan módon sok fekete képet is készítettem, így gondoltam, megmutatom az egyiket: 

Igor által főzött kávé:

Aznap egyedül indultam városnéző körútra, és el is tévedtem egy kicsit, aztán pedig a nem közlekedő villamosok miatt busszal keveregtem a városban, de összességében jó nap volt.

Patika:

OPI szépségközpont, nem csak körmös résszel:

Patikák, normális nyitva tartással, ami egyébként más üzletekre is jellemző, így aztán a dolgozó ember is el tudja intézni a szükséges bevásárlásokat. Ja, és igen, vasárnap is.

A másik Sephora, ahol még kevesebb márka volt megtalálható...

Csillagkapu!!!

A DeltaCity nevű pláza volt a vasárnapom főszereplője, és itt szereztem be a belgrádi zsákmányaim nagy részét:

Aznap este egy másik, szintén zseniálisan jó étteremben vacsoráztunk a barátokkal:

A szerb nyelv egyik fontos szabálya, hogy úgy írjuk a szavakat, ahogy ejtjük, és úgy ejtjük őket, ahogyan írjuk. A Lautrec tehát Lotrek, míg a grapefruit grejpfrut. Ja, és a Disneyland is Diznilend.

A hostel kis udvarán sok-sok szépség rejtőzik:

Belgrádban a kisállatok is szívesen látott vendégek a kávézókban, sőt a plázákban is: több kiskutyát is láttam, aki békésen állt a gazdi mellett, amíg az vásárolgatott, vagy éppen ruhát próbált. Ezt itthon is be lehetne vezetni, elvégre a legtöbb kisállat tisztább, mint sok ember...

Patika:

A Freya's Cats eléggé lepattogzós lakknak bizonyult, így az OPI Shine for Me került a helyére:

Újabb egyszemélyes városnézés és plázázás következett:

Itt vettem Reninek születésnapi ajándékot:

Kockabetűs Coca Cola:

A már említett kocsma egyik szobra:

Nagykövetségek:

Az örök kedvenc Schweppes és az isteni rakija:

Az utolsó előtti napunkon ismét a kedvenc helyünkön ettünk:

Az utolsó városnézés ismét magában rejtett néhány csodás épületet és patikát:

A kedvenc karamellás jegeskávém:

Az utolsó ebédünk helyszínéül ez a kellemes hely szolgált, de nem ajánlom a meglátogatását, mert a rendelés egy részét elrontották, és mást kaptunk helyette, a salátákat pedig meg sem kaptuk, mégis ki akarták fizettetni velünk.

Indulás előtt még kaptunk kávét Igortól, aki aztán az állomásra is kikísért minket. Nagyon remélem, hogy szeptemberben ismét találkozunk, mert a szívemhez nőtt a közvetlen, kedves személyisége.

Hostelrészletek:

Végül másnap hajnalban már a magyar napfelkeltét néztem a vonatból:

A szerb emberek egyébként rendkívül kedvesek, csak túl kell esni az arcukra kiülő szenvedésen. Nem tudom, miért, de mindenki szinte utálkozva néz a világba, de amint megszólalnak, csupa mosoly lesz mindegyikük, és nagyon kedvesen segítenek kérdés esetén. Emellett nem tudom, miért, de velem a két egyszemélyes napomon öten is szóba akartak állni, fiatal nőktől az idős néniken át egészen a kislányokig. Igen, így visszagondolva mindegyikük nőnemű volt, de mindegyikük nagyon kedves. Elmagyaráztam, hogy nem szerb vagyok, de angolul sajnos nem tudtak, így csak a mosolyuk és a kedvességük ragadt meg bennem, arról viszont fogalmam sincs, hogy mit akarhattak, és miért találtak engem ennyien szimpatikusnak...

A boltokban általános viselkedés is nagyon tetszett, ugyanis nem akarnak rátukmálni semmit az emberre, hanem illedelmesen, mosolyogva köszönnek, megkérdezik, hogy vagyunk, és jelzik, hogy ha segítségre van szükség, megtaláljuk őket, amúgy viszont hagynak válogatni. Ilyen hozzáállással ezenkívül csak Kanadában találkoztam, ezért jóleső csodálkozással töltött el.

Magyarként mindenhol kedvesen fogadtak minket, megkérdezték, melyik városból valók vagyunk, és sokszor esett szó a közös múltról és a monarchiáról. Semmilyen fajta ellenségeskedéssel nem találkoztam, még az egyedül töltött napokon sem, így aztán fura volt hazaérkezve egyből a BKV-dolgozók egyáltalán nem mosolygós és segítő szándékú hozzáállásával szembesülni. Szomorú, hogy míg kint esetleg megmosolyognak, viszont kedvesen segítenek, ha valaki nem találja meg a megfelelő pultot vagy helyet, addig itt egyből kifejezetten ellenséges reakciókat vált ki az ilyesmi, és még a köszönésünket sem viszonozzák. Persze biztosan megszépíti az ottani élményeket a más környezet, de annak ellenére, hogy idegen hely lévén kissé félve jártam-keltem Belgrád utcáit, végül csak pozitív élményekről tudok beszámolni, idehaza viszont már a vonatút utáni első néhány perc negatív élményekkel telt.

Belgrádot tehát mindenkinek jó szívvel ajánlom, bár nem tudom, mennyiben befolyásolja a dolgokat a jelenlegi menekülthelyzet, alapjában véve viszont egy kedves, sokszor ismerősnek tűnő város, sok lejtővel és emelkedővel és tele kedves emberekkel.

Ti jártatok már Belgrádban? Ha igen, mik a tapasztalataitok?