Az eltűnt idő nyomában – hatéves a blog, avagy életjel és tervek

Hihetetlen, de bizony a mai napon ünnepli hatodik születésnapját a blog. Mégsem rendeltem tűzijátékot, és dobpergés sincsen, hanem csak a tücskök hangja hallatszik a kopár szik sarján. Bizony, ez a mai bejegyzés irodalmi utalásoktól sem mentes, mert valahogy kissé költői hangulatban vagyok mostanság. Néhányan talán észrevettétek, hogy kissé háttérbe szorult a blogírás nálam, és leginkább csak Instagramon és Youtube-on vagyok aktív, és erre jó okom van (volt). Sajnos az életem bizonyos szegmensei nem úgy alakulnak, ahogyan én azt szeretném, és ezért előtérbe került a család, az állatkák és úgy általában véve a nyugodtabb hétköznapok.

Van az úgy, hogy az embernek nincs lelki ereje a másokkal való kapcsolattartásra. Nem azért, mert nem fontos számára a másik ember, hanem mert visszahúzódik a csigaházába, és erőt gyűjt, hogy újult erővel vesse bele magát az életbe és annak egyik legfontosabb részébe, a barátságokba is. Ti pedig olyanok vagytok számomra, mint a barátok. Nagy szeretettel gondolok Rátok, szívesen írok Nektek, szeretem ajándékokkal is kifejezni, hogy mennyire fontosak vagytok a számomra, az elmúlt időszak mégsem kedvezett annak, hogy kapcsolatot tartsak Veletek. Ennek ellenére folyamatosan a gondolataimban jártatok, ezt tudnotok kell. A hullámvölgynek még nincsen vége, de már látom a kiutat, így hamarosan a szószátyárságom és vele együtt a bejegyzések is visszatérnek majd.

Hiába a rossz időszak azonban, hiszen a blogszületésnapok részben visszatekintésből, részben tervek előrevetítéséből szoktak állni nálam, így egy kissé kitérek arra, hogy mi is várható nálam a jövőben. Az átmeneti visszavonultság alatt töretlenül fotóztam a blogra, teszteltem az újabb termékeket, valamint sminkeket is rendszeresen készítettem, így az agyi hardveremen már sok-sok ötlet készen áll arra, hogy bejegyzésként kapjon formát. Ígérni nem merek semmit, vigaszul ugyanakkor figyelmetekbe ajánlom egyrészről a Youtube-csatornát, ahol idén eddig egészen rendszeresen sikerült jelentkeznem, és reményeim szerint ez így is folytatódik majd, másrészről pedig az Instagram-fiókomat. Az utóbbin nemrégiben kezdtem el használni az Insta Story funkciót, amelynek segítségével akciókra hívom fel a figyelmet, a napi sminkem részleteit ismertetem, színmintákkal szolgálok, valamint az állatkákból is a szokásosnál nagyobb adagot kaphattok.

Köszönöm, hogy ha továbbra is itt vagytok velem, és kitartotok mellettem, és ígérem, hamarosan ismét sok-sok tartalommal hálálom ezt meg Nektek.

Vlog: utazunk! Keresztes Vendégház, Mosdós – videó

Szeretném mindenkinek megköszönni, aki lájkolta a Keresztes Vendégház játékával kapcsolatos megjegyzésemet! Csodás helyre jutottunk el, ahova mindenképpen visszatérünk még.
Figyelem! A videó rengeteg cicát, mókust és semmittevést tartalmaz!

Link: https://www.youtube.com/Vlog - Mosdós

A Keresztes Vendégház honlapja:
http://keresztesvendeghaz.hu/
FB-oldal:
https://www.facebook.com/keresztesvendegh/
Instagram-oldal:
https://www.instagram.com/keresztesvendeghaz/

Betti blogja:
http://orokkekekazeg.blogspot.hu/
Csatornája:
https://www.youtube.com/channel/UCb1dq4gii_M3Rc7WbUzoiBg

Zenei aláfestés:

https://soundcloud.com/rac/gentlemen-hall-sail-into-the-sun-rac-mix
♫ Artist:
Follow Rac
http://soundcloud.com/rac

https://soundcloud.com/rac/joywave-tongues-ft-kopps-rac-mix
♫ Artist:
☞ Follow RAC
https://soundcloud.com/rac/

Bensound: Jazzy Frenchy
Bensound: Ukulele
http://www.bensound.com/royalty-free-music/2

Ősz a tavaszban – összhang látszólag össze nem illő színekkel

Van az úgy, hogy az időjárás egy időre elhiteti velünk, hogy végre tavasz van, majd hirtelen ismét rosszra fordul az idő, így a jól kigondolt öltözetünket áthangolni kényszerülünk. Így esett, hogy a fekete körömlakkozásomhoz a szokásos farmer+fekete póló szett helyett valami egészen mást kellett kidolgoznom, amikor végre-valahára időnk és alkalmunk adódott a fotózásra. Lássuk, hogy milyen darabokat hangoltam össze, hogy a végén egy szívesen viselt együttes álljon össze.

Nos, a fekete körömlakkhoz hangoltam a táskát és a cipőt, azonban a többi darabnál más színekhez folyamodtam, hogy ne legyen nagyon gyászos az összhatás. A cipő egy mostanra hároméves Deichmann darab, táska pedig mi is lehetne más, ha nem egy Ezsubegz darab, nem igaz? A Fluffy Smart kollekció Medium hátizsákját amúgy is rengeteg alkalommal viselem, ezért egyértelmű volt, hogy őt veszem bele az itt bemutatott szettbe. A nadrág egy új kedvenc, amely a helyi kínai áruházban várt rám rendkívül kedvező, 2790 Ft-os áron. Meg is lepődtem, hogy milyen jó vétel, valamint a színe is egészen megtetszett, bár eredendően őszinek mondanám. Ehhez egy kis vidámságot csempésztem a kedvenc és ősrégi Orsay felsőmmel, amelyet egyébként már láthattatok a blogon, az egyetlen és ezáltal eleddig történelmi jelentőségű ruhás bejegyzésemben. Ígérem, lesz majd másik felsőrészről is szó itt nálam, valamint szeretném hangsúlyozni, hogy más topokat is rendszeresen hordok, csak véletlenül esett ez így.

A kabátom a Cosmos City egyik üzletéből van, és emlékeim szerint 3990 Ft-ba került még két éve, és mivel már az eddig említett darabok által is rengeteg színt viseltem együtt, egy egyszínű Rossetti Bizsu kendőt választottam a nyakam melegítésére. A karkötők egy réges-rég rendelt Avon karkötőszettbe tartoznak, és jól visszaköszön bennük a karóra színvilága. Ennek köszönhetően minden egyéb kiegészítő árnyalata illeszkedik a felsőrészhez, így nem lesz túláradó az összhatás, és minden szépen a helyére kerül.

Az egyéb kiegészítők terén szerintem nem okoztam meglepetést: a kék vonalat erősítettem tovább az új kedvenc Timex Weekender órámmal, amelyet a prokarorak.hu webáruházból választhattam ki magamnak. Olyannyira elégedett vagyok vele, hogy már bőszen nézegetem a női Timex karórák oldalát, fontolgatva, hogy melyik modellel lepjem meg majd magam mellé. A tökéletes összhang érdekében a róla szóló bejegyzésben már bemutatott, kék ásványokkal készült Zenzero medált és fülbevalót, valamint a Rossmann kínálatából beszerzett, virágos, ezüstszínű gyűrűt és a siófoki ásványmúzeumban vásárolt, szintén ásványos gyűrűt viseltem mellé.

Ami pedig az ilyen témájú bejegyzéseket illeti: mindenképpen szeretnék a közeljövőben újabb szettekkel jelentkezni, és remélhetőleg egyre jobb fényképekkel teletűzdelt bejegyzéseket hozni Nektek. A közreműködésért nagy köszönet jár Édesanyámnak, akinek a fényképezés kifejezetten gyenge pontja, ezért a rövid oktatásom után létrejött fenti képek a fejlődőképességét bizonyítják. A fotózás egyébként rendkívül jó hangulatban telt, úgyhogy eszem ágában sincs hozzáértőbb fotóst keresni, így a lelkére kötöttem, hogy máskor is tartson velem. Hiszen ha nem is tökéletesek a képek, a jó hangulat szerintem belőlük is sugárzik. Az alábbi például egy nagy nevetőroham után készült, és a hajamért vagyok oda rajta, amely egyébként az egyik kedvenc Remington formázóvasamnak köszönhető.

Alább már egy folyamatban lévő nevetőgörcs közben kapott el a világ legjobb fényképésze. Itt például azon derültünk, hogy a cipőt csak ebben a roppant nőies és előnyös pózban tudtuk láthatóvá tenni. 

Ezen a képen pedig úgy nézek ki, mint aki épp a haza védelmére esküdött föl, és mindenre elszánt arccal indul a csatatérre.

Komolyra fordítva a szót: remélem, tetszett nektek ez az összeállítás, és nem bánjátok a személyes-vidám kitérőt sem.

Már csak a kérdések sora marad hátra: Ti szoktatok viszonylag tarka öltözetben útra kelni, vagy inkább az egyszerűbb összeállítások hívei vagytok? Melyik a kedvenc darabotok az itt bemutatottak közül?

Öt év – tervek és köszönet

Öt év. Talán nem is gondoltam, hogy ennyi ideig tart majd. Hosszú idő, már párkapcsolatok vagy akár barátságok esetében is, és bizony ennyi ideje írom ezt a blogot, és ennyi ideje foglal el fontos helyet a szívemben. Ennyi ideje követnek közületek többen is hűségesen, és ennyi ideje szerez örömet minden újabb megjegyzés és visszajelzés. 

Ennek megfelelően pedig köszönet jár Nektek, hiszen Ti éltetitek a blogot. Köszönöm mindenkinek, annak is, aki már régen rátalált erre a felületre, és annak is, aki csak nemrégiben vált a követőjévé akár az írott szöveges formának, akár a csatornának. Megtisztelő érzés tudni, hogy egyre többen várják az újabb bejegyzéseket, és egyre többen adnak a véleményemre, tudván, hogy nálam a negatívumokról is szó esik, és nem titkolom, ha valami nem válik be. 

Az ünnep fényét emelendő pedig nyereményjáték-sorozatot indítok, amelynek keretében több csomag is gazdára talál majd. Lesz itt általam beszerzett és összeállított finomság, de több kedvenc márkám is felajánlott néhány nyereményt, így a következő napokban-hetekben érdemes lesz figyelni az újabb fejleményeket. Emellett természetesen a megszokott módon egyéb bejegyzésekkel is készülök majd, hiszen ezek jelentik a blog lényegét, és sok-sok régi és új téma várja a képeket tartalmazó mappámban, hogy sorra kerüljön.

Tartsatok tehát velem továbbra is, hadd legyen még sok hasonló jeles évforduló a djkatybeauty blogon. :-)

2016, az én évem – sztorizgatás és köszönet

Nem terveztem ilyen bejegyzést, és igazából fogalmam sincs, hogy miről is fogok írni pontosan, de hirtelen megszállt az ihlet, és úgy gondoltam, érdemes lehet kihasználnom az év utolsó óráit, és összefoglalni, miért is szerettem én annyira a 2016-os évet. Számomra ugyanis nem volt különösebben rossz, sőt, igazából szerettem, mert bár voltak mélypontjai, alapvetően hálásan és mosolyogva tudok visszatekinteni rá, és ennek köszönhetően a 2017-es évnek is várakozással nézek elébe.

No de lássuk is, hogy miért. Először is szerencsés és produktív évet zártam munka szempontjából, sőt, egy jelenlegi projekt most is folyamatban van, az pedig csakis jó jelnek tekinthető, hogy már folyamatban lévő megbízással nyitom az új évet, nem igaz? Emellett új területeken is kipróbálhattam magam, és szerencsére ezeken is megálltam a helyemet, sőt, a jövőbeli együttműködés gondolata csupa bizakodással tölt el.

A munka mellett szerencsére a blog is fejlődik folyamatosan, és fontosnak tartom, hogy a fényképeim minőségének javulását nemcsak én, hanem mások is észreveszik és értékelik. Ugyanez vonatkozik a terméktesztek sok-sok munkaórájára, hiszen ezekkel kapcsolatban is egyre több spontán visszajelzés érkezik. A fényképezés egyébként is kicsit a hobbimmá vált az idén, és reményeim szerint a jövő év elején végre időm adódik majd arra is, hogy a belgiumi képek szerkesztésének végére érve egy megkésett beszámoló/emlékfelidézés keretében Nektek is beszámoljak a mi csodálatos utazásunkról. Ide kapcsolódva szeretném megköszönni a Twingónknak, hogy elvitt minket oda, és szerencsésen haza is hozott, és azóta is hűen szolgál minket, még ha néha kisebb betegségei adódnak is.

Jó év volt ez barátságok szempontjából is, mert bár voltak furcsa módon megszakadt szálak és ezek miatti csalódások, szerencsére olyan szálak is vannak, amelyek egyre csak erősödnek, és a mindennapokat könnyítik meg. Nem titok, hogy az egyik ilyen éppen a blognak köszönhető, testvéri viszonyhoz hasonlítható kapcsolat, és Elenihez fűz, és nagyon remélem, hogy még sok-sok éven kísérjük egymást az élet ösvényein.

Az év utolsó szakaszában megkezdődött felújítás is csupa bizakodással tölt el, hiszen ha ekkorát fejlődhet egy szoba néhány nap áldozatos munkával, akkor a további tervek kivitelezése sem reménytelen. Jövőre további átalakuláson esik még át a nappali dolgozósarka, és a hálószoba is sorra kerül végre, hogy egy festés és jó néhány új bútor beszerzése által végre az is az álmainknak megfelelő formát öltsön – és minden a méltó helyére kerüljön a mi kis közös életünkben, ahol jól megfér egymás mellett két ember, három cica és egy kissé túl hangos kutyuska.

A bloghoz visszatérve szeretném megköszönni a sok-sok együttműködést, és a magam részéről mindent megteszek továbbra is, hogy ezek fennmaradjanak, ugyanakkor mindenképpen továbbra is fenntartom a bejegyzéseim hitelességének fontosságát. Bizony van olyan, hogy egy tesztelésre kapott termék nem válik be, de szerencsére bőven adódnak olyanok is, amelyek valódi kedvenccé válva később saját beszerzésként térnek vissza a fürdőszobám polcára vagy a sminkes szekrénykém valamelyik fiókjába. (Na meg a kanapé melletti térelválasztó polcra, hogy munka közben is elérhető távolságban legyenek...)

A bloggal kapcsolatos legnagyobb köszönet viszont Titeket, olvasókat és nézőket illet, szeretném tehát kifejezni hálámat azért, hogy itt vagytok velem, olvastok, néztek, megjegyzéseket hagytok. Mindössze annyit kívánnék, ha lehet, hogy minél több helyen szóljatok hozzá a történésekhez, mert nem titkolom, az egyik legfontosabb szelete számomra a blogolásnak az, hogy párbeszéd is kialakul Veletek, sőt, akár köztetek. Annak is nagyon tudnék örülni, ha az oldalsávban látható olvasószám végre elérné a négy számjegyet, bár tudom, hogy a legtöbben leginkább a Facebookon szeretik figyelemmel kísérni a kedvenceiket. Mindenesetre KÖSZÖNÖM, hogy itt vagytok velem, és azt hiszem, lesz még hasonló érzelgősség a közeljövőben is, hiszen januárban ötödik évét tölti majd be a blog. Ezzel kapcsolatban is lesz kis visszatekintés, múltidéző bejegyzésajánlókkal és statisztikákkal, hiszen talán számotokra is érdekes lehet megtekinteni, hogy melyek vonzották a legtöbb oldalmegjelenítést az évek során.

Erről a kanapéról írok Nektek

A negatívumokat inkább hagyom is, mert amúgy sem érdemes rájuk energiát pazarolni, bár tény, hogy bizonyos emberek milyensége örök rejtély és fájó pont marad a számomra, viszont fontosabb, hogy arra koncentráljunk, amiért hálásak lehetünk.

Nektek hogyan telt az idei év? Sokakhoz hasonlóan örültök, hogy magatok mögött hagyhatjátok, vagy kedves emlékekkel gazdagított Titeket?

Boldog új évet

Karácsonykor is Schrödi segített nekem a jókívánságokban, így ma is őt hívom segítségül: minden kedves olvasómnak és nézőmnek nagyon boldog új évet kívánok. Remélem, minden úgy alakul majd az új évben, ahogyan szeretnétek. Jövőre találkozunk! :-)

Boldog karácsonyt!

Minden kedves olvasómnak szeretetteljes, békés karácsonyt kívánok! Hamarosan ismét jelentkezem, de nálunk a karácsony már új bútorral érkezik, ezért a nappali átrendezésén dolgoztam már napok óta. Addig is remélhetőleg mosolyt csal az arcotokra ez a kép Schrödiről, amelyen ritka fura arcot vág. Ez volt a második találkozása a fenyőfával, és az illóolajok miatt folyton grimaszolt. :-)

BOLDOG KARÁCSONYT!

Blogtalálkozó, december 10., 10:00, Westend Starbucks

Elenivel ismét találkozót szervezünk, és szívesen látunk más bloggereket és olvasókat egyaránt. Örülnénk, ha minél többen velünk tartanátok, és ha szeretnétek részt venni rajta, kérlek Titeket, hogy jelezzétek vagy itt, megjegyzésben, vagy e-mailben (djkatybeauty@gmail.com). 

A programban nagy beszélgetések és egy kis cserebere is szerepel: ilyenkor ingyen és bérmentve mindenki kiteszi a megunt/nem bevált termékeit, körömlakkoktól kezdve a bizsukon át a testápolási termékekig, és mindenki nyugodtan szemezhet belőlük. Ha valakinek éppen nincs ily módon bedobható kincse, az sem gond, mindeni nyugodtan vihet bármit, ami csak megtetszik neki. :-)

Várunk Titeket szeretettel!

Életjel és tervek – hogyan tovább?

Mindig nehéz dolog számomra a blogtól távol töltött idő, és mindig úgy érzem, hogy egy-egy kihagyás után tartozom Nektek annyival, hogy életjelet adok, és beszámolok a jövőbeli tervekről. Ezért ha most ezeket a sorokat olvassátok, először is szeretném Nektek megköszönni, hogy itt vagytok velem a szünet ellenére is, másodszor pedig kis vissza- és előretekintést szeretnék adni Nektek.

A blog felülete – akárcsak a videók – számomra egy békés kis szigetet jelentenek a szürke hétköznapok sokszor viharos tengerében, így nem szeretnék Titeket kevésbé vidám vagy unalmas dolgokkal terhelni. Legyen elég annyi, hogy van, amikor nem jönnek össze a dolgok. Vagyis inkább nagyon is összejönnek, a szó negatív értelmében. Jön egy elfoglalt, munkával terhes időszak, amelynek a sok tennivaló ellenére örömmel nézek elébe, hiszen odavagyok a munkámért, és szívesen áldozom rá az időmet a megfelelő anyagok elkészítésére. Aztán ha egy ilyen időszak már egyéb gondokkal terhessé is válik, megint más a helyzet. Ilyenkor hiába a megfelelő időbeosztás, a szabadidő nem a békés kis szigetem csinosítgatásával telik, hanem azokra kell figyelnem, akiknek erre szüksége van. Jelen esetben ez a családom volt, a tágabb és a szűkebb értelemben egyaránt, így a blog kis vakációra ment.

Reményeim szerint a viharfelhők elvonulásával mostantól ismét több időt tudok szánni arra, hogy beengedjem a napfényt ide (vagy ha már az Ultraviolet nevű csodás Lush-tömb is itt látható,legyünk stílszerűek: hogy ismét megjelenjen itt a szivárvány), és számos tervem van, amelyeket szeretnék Elétek tárni. Először is sok elhanyagolt bejegyzéstémát szeretnék újraéleszteni, és ezen a téren a következők várhatók:

Freedom House of Glamdolls paletta tesztje
Makeup Revolution Fortune Favours the Brave paletta tesztje
Freedom szemöldökformázó termékek tesztje
I Heart Makeup Salted Caramel paletta tesztje
Belgiumi úti beszámoló
Happy Family bloggeresemény-beszámoló
Newa arcfeszesítő készülék, beszámoló és vélemény
Sok-sok testápolási készítmény terméktesztje
Körömlakktesztek

Bizony, és ezek csupán a közeljövőre alkotott terveim, ugyanis vagyok olyan szerencsés, hogy mind céges felajánlásokból, mind saját beszerzésekből jó pár igen érdekes kence, fice és kütyü vár kipróbálásra, amelyekről addig is láthattok egy-egy képet az Instagram-fiókomban, így érdemes lehet ott is figyelemmel követni az eseményeket.

Videók terén szintén jó pár tervvel készültem, és sokhoz már az előkészületek is megtörténtek. Lássuk tehát, mik várnak Rátok a csatornán:

Tavaszi elfogyott termékek, két részben: 1. rész: Lush-finomságok, 2. rész: egyebek
Áprilisi kedvencek
Utazós neszesszerem tartalma, két részben: 1. rész: sminkes szütyő, 2. rész: kozmetikumok
Tavaszi személyes videó – Ti kérdeztétek, 2. rész
Kedvenc tavaszi körömlakkok – a 10 szépség már felkenve várja sorát a körömmargarétán
BH Cosmetics ecsetszettek bemutatója
Jessup ecsetszettek bemutatója
Lush-zsákmányok
Aktuális Pixi-kedvencek
Sminkkollekciós videó (közkívánatra)

Egyébként mind a bejegyzés-, mind a videótervek esetében el kell mondanom, hogy a sorrend nem időbeli, így lehetséges, hogy nem az itt említett sorrendiségben fogom őket közzétenni.

Most pedig már csak az van hátra, hogy Titeket kérdezzelek: hogy vagytok mostanában, és van-e módotok élvezni a szépséges tavaszi időjárást? :-)

Blogszületésnap – 4 éve már

Bizony, 4 éve írtam az első bejegyzésem, és azóta már több mint 1000 követte. Voltak egyfolytában írós időszakaim, mostanra viszont igyekszem csak akkor írni, ha valóban időm engedi, és inkább örömforrásként szolgál a blog. Persze továbbra is igyekszem az olvasók-nézők javát szolgálni, de törekszem arra, hogy ez görcsösség és kötelező jelleg nélkül történjen. Reményeim szerint ily módon még hosszú évekig itt leszek majd Veletek, és tovább épülhet-bővülhet ez a kis közösség. 

A statisztikai kimutatást ezúttal kihagyom, hiszen amúgy sem böngészem már a számokat olyan elvetemülten, így csak röviden szeretném Nektek megköszönni, hogy itt vagytok velem, és reményemet kifejezni, hogy ez még sokáig így lesz.

KÖSZÖNÖM.

Liebster Award – a kimaradt jelölés és a válaszaim

A múlt héten közzétettem egy díjjal kapcsolatos bejegyzést, majd kiderült, hogy figyelmetlen voltam, hiszen Melcsi is jelölt a díjra, és ez a tény bizony kimaradt. Így hát ma pótolom az elmaradásomat, és megválaszolom az ő kérdéseit is. Nagyon köszönöm a jelölést! :-)

Melcsi kérdései tehát:

Í1. Elmondtad valakinek amikor blogolni kezdtél?
Jó darabig csak a párom tudta, akitől egyébként maga az ötlet is származik, és csak kb. fél év múlva „vallottam be” a családnak és a barátaimnak.

2. Hány lakkod van?
Nem merem megszámolni őket, mert gyanítom, dobnék egy hátast a számtól, de nemrégiben elkezdtem a mintapálcás összehasonlításukat, hogy nagyon hasonlók ne legyenek, és a hasonmások közül egy új gazdára találhasson. Utána majd talán megszámolom őket. Talán...

3. Mi volt a legolcsóbb és a legdrágább lakk, amit vettél?
A legolcsóbb a 250 Ft-os leárazott Essence talán, hiszen előszeretettel csapok le ilyenkor a színeikre, a legdrágább pedig az ILNP Kaleidoscope, bár a F.U.N. Lacquer karácsonyi kollekciójából a Desires (H) is szerepel a listámon, úgyhogy ez nem sokáig lesz így...

4. Mi a kedvenc filmed, sorozatot, könyved?
Filmből nehéz kedvencet mondani, de nagyon tetszett az Oblivion és a Giver, szóval szeretem a furcsa jövő gondolatával játszó tudományos-fantasztikumot. Sorozatok terén kedvenc a múltkori bejegyzésben is említett Grey's Anatomy, emellett a belőle kivált Private Practice is tetszett, és sajnáltam, amikor vége lett, de örök kedvenc nálam a régóta futó Criminal Minds is. Könyvek terén az abszolút leg-leg-leg az 1984 számomra, de a Never Let Me Go utópiája is megragadta a fantáziám.

5. Minek örülsz most a legjobban?
Az új számítógépem nagy örömet jelent, mert úgy tűnik, jól választottam, és reményeim szerint hosszan szolgál majd, emellett pedig örülök, hogy alapvetően jól van a család, és csak kisebb hétköznapi gondokkal kell számolnunk.

6. Melyik (volt) a kedvenc tantágyad?
Az angol és a spanyol, de a biológiát is szerettem, hiszen kicsi korom óta és a mai napig is elbűvölnek a természeti csodák és a szervezet működése.

7. Van olyan étel, aminek a gondolatától is rosszul vagy?
A töltött paprika és a paradicsomleves. Eleve nem értem a túlzott paradicsomos íz lényegét, de néhány éve már a gyomrom is tiltakozik a sok paradicsom ellen, és fájdalommal büntet érte. A szerb töltött paprika persze már más tészta, hiszen ott nem a paradicsomé a főszerep, így az az ízvilág inkább nekem való.

8. Hány éve lakkozod a körmöd, mi az a szín, amit nem kensz a körmödre gyakran/soha?
Na, ezt most fájdalmas lesz leírni, de bizony kb. 16 éve lakkozom a körmeimet, bár eleinte csak visszafogott színekről volt szó, és rendszeresség sem jellemzett e téren, úgyhogy az aktív időszak kb. 8 éve tart csak. Eleinte a piros színt tartottam kizártnak, mára viszont az egyik legjobb barátom lett, úgyhogy a narancsos színeket tudnám említeni, mert azok közül nagyon kevés áll jól. Krémes színek terén még van esély, de a csillogós, irizálós narancsok ritka rosszul mutatnak rajtam.

9. Van olyan lakk, amit többször is újravettél?
Csak az alap- és fedőlakkok terén tudnék ilyet mondani, pl. az Essence BTGN fedőlakk többször is elfogyott már nálam, de színes lakkok terén nincs ilyen.

10. Hogyan/mivel ápolod a körmödet?
Az ezzel kapcsolatos bejegyzésem óta annyi változott csak, hogy időszakosan más-más olajokat alkalmazok; a jelenleg aktuális a L'Occitane sheavajas ápolója, amely púderes illatával és ügyes, ecsetes applikátorával azonnal belopta magát a szívembe.

Még egyszer köszönöm a jelölést, és szívesen venném mind Melcsitől, mind Tőletek, ha az ő válaszait is megválaszolnátok a megjegyzésekben. :-)

Liebster Award – díjat kaptam, lájf!

Minden díjnak nagyon örülök, és mindig nagy mosollyal fogadom az újabb elismerést, ráadásul most két helyről is elért hozzám a Liebster Award: szeptember közepén Zsebboszinak, míg kicsit később Viviennek köszönhetően lett az enyém. Innen is köszönöm nekik, és most készüljetek fel egy megahosszú bejegyzésre, hiszen a 10 random érdekesség mellett mindkettőjük 10 kérdésére is választ fogok adni.


10 random érdekesség:

1. Szeretem a spenótot és a tökfőzeléket. Utóbbit talán már említettem, de azt még nem, hogy a legjobban krumpligombóccal és sertéspörkölttel. Viszont a túl sok kapor kizáró tényező nálam.

2. Nincs olyan farmerem, amelyiken ne lennének kihúzott szálak. Igen, ez egy cicatulajdonos sorsa. Schrödinger a jelen pillanatban is húzogatja a körmeivel a combomon a szálakat...

Balatoni körmök még 2012-ből

3. Szeretek úszni, azonban ez nem ennyire egyszerű, ugyanis a medencéket a klór miatt ki nem állhatom, és kizárólag a Balatoni úszást tartom megfelelő kikapcsolódásnak. Reggel korán lemenni, 6-7 óra tájban, amikor még senki más nincs a parton, és még nem kavarták fel az iszapot sem, és csak a sirályok csapnak le kishalakért mellettem. Tökéletes.

4. Az íróasztalomon örök káosz uralkodik, és hiába teszek rendet rajta, egy-két napon belül visszaáll a kaotikus állapot. Hiába van rend a lakás többi pontján, ez az egy hely mindig rendetlen, ugyanakkor szerencsére mindent meg is találok rajta.

5. Szívesen utánamennék egy kis elbeszélgetés céljából minden olyan autósnak, aki nem használ irányjelzőt kanyarodáskor. Számos alkalommal okoznak kellemetlenséget, és attól, hogy nincs másik autó a láthatáron, egyrészt kötelező, másrészt a gyalogosok számára is fontos információt közöl.

6. Az egyik volt kolléganőm szerint én vagyok Murphy menyasszonya. Akármikor járok a Balatonnál, szinte garantált a rossz és hűvös idő, és egyéb módokon is megtörténik minden lehetséges peches dolog velem. A Balaton-dolog egyébként odáig fajult, hogy nyaralás előtt rákérdeztek a kollégák, hogy ugye én nem szándékozom akkortájt a tónál tartózkodni...

7. A korábban már említett plüssmalacok mellett gyújtöm a kalózplüssöket is. Van már buldog, foltos kutyus, valamint két maci, de alig várom, hogy tovább bővüljön a csapat.

8. Szeretem a Grey's Anatomy című sorozatot, de pont a címadó szereplő, Meredith idegesít benne. Ugyanakkor a többiek miatt érdemesnek tartom a figyelemmel követésre, bár kiakaszt, hogy két-három hetes szünetek is előfordulnak évad közben...

9. Ha itthon vagyok, mindig megfordulnak rajtam a zoknik, és a rüsztömhöz kerül a sarkuk. Ezen persze jókat derül Tamás, pedig egyszerű az oka: folyton kerülgetnem kell a lakás több pontján alvó állatkákat, többek között a kanapén, még fekvő helyzetben is, nehogy megzavadjam őket azzal, hogy hozzájuk érek. (Igen, már többen megfogalmazták, hogy következő életükben nálam szeretnének kisállatként élni.)

10. Szerencsém van a telefonokkal. Míg mások ugyanabból a szériából a problémás darabot fogják ki, nálam a joystickkel rendelkező Sony Ericson éppúgy hosszú évekig bírta, mint az ősidők 3210-es Nokiája. Murphy valamiért elkerüli ezt a területet, és ezért nagyon hálás vagyok neki.


ZsebBoszi kérdései:

1. Milyen kiegészítőt viselsz a legszívesebben? Fülbevaló, sál, gyűrű, karkötő... stb.?
Ejj, akkor írok sorrendet, jó? :-D Fülbevaló szinte mindig van rajtam, amellé pedig szeretek hozzá illő karkötőt és gyűrűt viselni, majd jön az óra, illetve utolsóként a kendő. Nyakláncot ritkán viselek, mert bár szeretem őket, egyelőre még nem találtam meg a tökéletes tárolási módszert, ezért a legtöbbjük dobozban vár arra, hogy ismét napvilágra kerüljön. Ha van tippetek hatékony, mégsem méregdrága tárolási módszerre, örömmel venném, ha megosztanátok velem :-)

2. Ha utazhatnál az időben, hova mennél először?
Azt hiszem, a 20 éves énemet látogatnám meg, hogy adjak neki két tockost :-D A viccet félretéve viszont a múltba repülnék, és megnézném, hogyan éltek a spártaiak.

3. Milyen gyakran böngészed a blogod statisztikáit?
Nagyon ritkán, és leginkább csak a feliratkozók száma szokott érdekelni. Sajnos hiába igyekszem, sem a Youtube-ról, sem a FB-ról nem tudom ideterelgetni az embereket, pedig alapvetően ez a blog fő része, hiszen itt kezdődött minden.

4. Mennyire vagy spórolós? 
Mennyire tudsz önfegyelmet gyakorolni ha spórolásról van szó?
Mi az az önfegyelem? :-D Sajnos a spórolás nem kenyerem, pedig illene már megtanulnom, de talán szép lassan kialakul a rendszer, amelyben nemcsak a rövid távú vágyak tudnak teljesülni, hanem a jövőre vonatkozó tervekre is helyeződik hangsúly.

5. Gyűjtesz valamit? Ha igen, mit? (A lakkgyűjtemény nem ér. :D)
Ha a körömlakk nem ér, akkor paletták :-D Emellett elég sok bizsum és kendőm is van, valamint a már említett plüssmalacok is fontos helyet foglalnak el az életemben (na meg a polcokon és az ágy egy részén...).

6. Reggelente hány szundit nyomsz le a telefonodon, mielőtt kikelsz az ágyból? :)
Átlagosan négyet. Tamásnál már szállóige a nyafogva mondott „méééég tíííz peeeeerc!”, mert bizony nehezen kászálódom ki az ágyból.

7. Van kedvenc idézeted? Ha igen, mi az?
Szerintem nem erre számítotok, hanem valami nagy életigazságra, de az kedvencem az, amit Ignotus mondott Ady Endre A fekete zongora című verséről: „Akasszanak fel, ha értem, de jó.” (bővebben itt olvashattok erről). Zseniálisan foglalja össze Ady zsenialitását. :-)

8. Mikor voltál utoljára színházban, és mit láttál?
Még tavasszal jártam a Mikve című színdarab előadásán, amely annyira tetszett, hogy az ősz során tervezem az ismételt megtekintését, mert ezt az élményt Tamással is szeretném megosztani.

9. Milyen jellegű videókat szoktál nézni YouTube-on?
(Esetleg valami mást is a beauty videók mellett? :) )
A Buzzfeed videói függőséget okoznak nálam, és sajnos sokszor órákat töltök el velük, ezért igyekszem mostanában inkább bele sem kezdeni a nézésükbe... Emellett szeretek földönkívüliekről és sorozatgyilkosokról szóló dokumentumfilmeket nézni.


10. Ezt ma hallottam: ha választanod kellene, két szád lenne vagy három karod? :D
Három karom. Mert úgy akkor is tudnék zavartalanul dolgozni, amikor Bogyó cicának halaszthatatlan dolognak számít a mellkasomon alvás. Egy karral alátámasztanám, a másik kettővel pedig békésen gépelnék tovább. :-D


Vivien kérdései:

1. Miben érzed magad a legtehetségesebbnek?
A munkámban, ami szerencsés, mert szeretek is ezzel foglalkozni, és ezáltal élvezem is, amit csinálok, és még meg is élek belőle.

2. Mi, az ami motivál, hogy mindennap felkelj, és megcsináld a feladataidat? Nem érzed monotonnak?
Jó kérdés, és nem igazán tudok mit mondani. Otthoni munkámból adódóan jó kis rendszert alakítottam ki, amelynek minden elemét nagyon szeretem: a reggeli ráérős kávézást, a viszonylag korai kezdést, azt, hogy az állatkáknak köszönhetően béke és nyugalom vesz körbe, valamint azt, hogy ha jól osztom be az időmet, a nap egy része, vagy adott esetben egész napok állnak rendelkezésemre ahhoz, hogy a családommal töltsem, vagy éppen blogoljak/videót vegyek fel.

3. Szeretsz ott élni, ahol jelenleg vagy? Miért igen vagy miért nem?
Igen, mert minden fontos dolog megtalálható a közelben, így akár gyerekvállalásra is alkalmas hely lenne, valamint szeretem a sok-sok fát és a viszonylagos csendet. Ugyanakkor hosszú távra kicsinek érzem, és jó lenne nagyobb lakásba vagy házba költözni. Vagy megoldani valahogy, hogy az itt rendelkezésre álló teret a lehető legjobban kihasználjuk, mert azért rejlenek lehetőségek a jelenlegi lakásban is.

4. Hova utaznál el a legszívesebben és miért?
Ahhoz képest, hogy néhány éve még egyáltalán nem vonzott, szívesen felfedezném New York rejtelmeit, de szívesen utazgatnék Skóciában és Anglia vidéki kisvárosaiban is, mert ottjártamkor nagyon megradagott a hangulatuk.

5. Mire vágysz jelen pillanatban a legjobban, ami nélkül úgy érzed, nem teljes az életed?
Jelenleg nem tudok ilyet mondani, úgyhogy azt hiszem, nagyon szerencsés vagyok :-)

6. Vannak háziállataid? Mesélj róluk, jöhetnek képek is! :)
Vannak biza! A legrégebben Schrödinger van velem, majd nem sokkal utána érkezett Maszat, illetve két évvel később Muffin is csatlakozott a csapathoz. A legfrissebb tag Bogyó, aki elrabolta a szívem, és videó formájában is tervezek beszélni róla, hogy hogyan történt ez.

7. Mennyire tartod fontosnak az életedben a körömlakkokat és magát a lakkozás folyamatát? Le tudnál róla mondani, és csupasz körmökkel létezni, vagy a végletekig kitartanál mellette? (én a 2. számú, konokul kitartó tábort erősítem, csatlakozzatok bátran! :D)
Számomra nagyon fontosak a lakkok, mert míg csupasz körmökkel ki nem állhatom a kezeimet, kilakkozott körmökkel egészen jó barátságban vagyok velük. Emellett úgy érzem, öltöztet is egy szép lakkozás, már ha valaki odafigyel a színek összhangjára, nem utolsó sorban pedig védi is a körmöket a lakkréteg. A lakkozás folyamata is szertartásos dolog számomra, így úgy gondolom, én is konokul kitartanék mellette. :-D

8. Mi a kedvenc édességed, desszerted, tortád?
Csokoládék terén a Kinder Schokobons és a Snickers nyer nálam, desszertek közül a somlói kocka, de csakis a Petre-féle, míg torták közül az orosz krémet említeném, bár már jó régen nem ettem igazán finomat.

9. Tudsz főzni és/vagy sütni? Szereted is csinálni vagy csak kényszer?
Tudok, és szeretem is, bár a főzést teljes mértékben átvette Tamás, aki valódi mester az ételek terén, én pedig a sütést űzöm nagy örömmel, bár viszonylag ritkán. Nem vagyunk nagy süteményrajongók, így nem tudnék annyira kis mennyiségben sütni, hogy biztosan el is fogyjon, mielőtt megromlik. Viszont a születésnapomra Tamás fog nekem szerb baklavát sütni, amely a világ egyik legfinomabb, ugyanakkor legtöbb kilokalóriát tartalmazó dolga.


10. Milyen más származású és kultúrájú emberrel beszélgetnél el szívesen? Miről, és miért pont azt a származást választanád?
A zsidó kultúrába pillantanék be szívesen ilyen formában, mert érdekelnek a hagyományaik, illetve hogy hogyan egyeztetik össze őket a modern világgal. Nagyon szimpatikus az egész kultúra, ugyanakkor nem volt még szerencsém közelről megismerkedni a hagyományaik szerint élő emberekkel, így ezt szívesen pótolnám.


Nos, kijelenthetjük, hogy mind ZsebBoszi, mind Vivien kérdései zseniálisak voltak, így már csak egy dolog van hátra: megpróbálok felérni a színes és érdekes témáikkal én is.

1. Hogyan képzeled el az életedet 10 év múlva?
2. Ha 10 évvel ezelőttre visszagondolsz: olyannak képzelted el az életedet, amilyen jelenleg?
3. Milyen filmnéző vagy? Olyan, aki elmerül a történetben, és teljesen átadja magát a történéseknek, vagy folyamatosan beszélő és kritizáló fajta?
4. Melyik könyvet olvastad a legutóbb, és tetszett-e, vagy csalódást okozott?
5. Milyen szerinted az ideális karácsonyi ajándék?
6. Ha egy fizikai jellemződet megváltoztathatnád, mi lenne az? Miért?
7. Ha csak egyetlen sminkmárkát használhatnál mostantól kezdve, melyiket választanád, és miért?
8. Milyen számodra a tökéletes vasárnap?
9. Van valamilyen extrém sport, amelyet szívesen kipróbálnál?
10. Mit gondolsz a plasztikai sebészetről?

Jelölni most nem szeretnék senkit, hiszen valószínűleg most is körbeért a blogvilágban ez a díj, de mindenkit biztatok arra, hogy akár itt, a megjegyzéseknél, akár a saját blogján válaszoljon a kérdéseimre (utóbbi esetben hivatkozást kérek szépen).

Van bennünk közös a random érdekességek terén? :-)

Belgrád, Te csodás – egy megkésett úti beszámoló

Május közepén Nándorfehérváron jártunk, ami óriási élmény volt a számomra, és azóta is visszavágyom oda. Ha minden jól megy, szeptember végén ez össze is jön, csak el ne kiabáljam...

No de kezdjük az elején. Miért is jártunk mi ott? A párom által tartott edzések jelentik a választ, ugyanis már 6 éve mélyed el a Systema világában, és évente egy-két alkalommal el szokott látogatni Belgrádba, ahol az egyik barátunk, Milos néhány havonta szemináriumokat tart. Idén első alkalommal én is vele tartottam, és annyira élveztem az ott töltött időt, hogy biztosítottam afelől: mostantól mindig vele tartok majd.

Tovább színezi a sztorit, hogy június végén én is belevetettem magam az edzésekbe, és mivel nagyon élvezem, és azóta sem hagynék ki egyetlen edzést sem, bizony szeptemberben már nem vásárolgatással és városnézéssel töltöm az időt, hanem én is részt veszek a szemináriumon. Természetesen ismét úgy tervezzük, hogy előtte és utána is legyen 1-2 napunk, mert a májusi kiruccanáson pont a Tesla-múzeum maradt ki, pedig az mindkettőnket nagyon érdekelne, így aztán a turistáskodós rész sem fog kimaradni. (Ha érdekel Titeket, mi is az a Systema, ezzel kapcsolatban is szívesen írok bejegyzést, Tamás közreműködésével.)

A mai bejegyzés rengeteg, de tényleg RENGETEG képet tartalmaz, amelyekhez ad hoc megjegyzéseket fűzök majd, így inkább benyomásokat biztosít majd, mintsem részletes beszámolót, az ott zsákmányolt dolgokról pedig néhány napon belül olvashattok a nyári szerzeményeimről szóló bejegyzésben. A képeket már megszerkesztettem ahhoz is, így a beszámolóval ellentétben remélhetőleg nem váratlak majd meg Titeket vele.

Körömlakként a Picture Polish Freya's Cats volt a társam, mivel kék-fehér témájú ruházatot pakoltam az útra, ez a lakk pedig tökéletesen illett a magammal vitt nagyonkék Avon táskámhoz.

Éjszakai vonattal mentünk, és hajnal öt óra tájban megpillantottam az első templomot a vonatból:

Az egyik belgrádi hídon áthaladva ráláttam egy másikra; mivel a Duna és a Száva is áthalad a városon, jól el van látva hidakkal...

Az első ottani kávé és a kihagyhatatlan Schweppes Bitter Lemon mögötte:

Az egyik minisztérium csodás épülete:

Egy másik, szintén csodás épület:

A háború szomorú mementójaként áll a lekerített és folyamatos katonai őrzés alatt álló hadügy-minisztérium: mivel rengeteg pénzbe kerülne, valamint veszélyeket rejtene a benne található sok robbanóanyag hatástalanítása és a bontás, szomorú csontvázként figyeli a várost:

Az út másik oldalán pedig ott a másik épülete, ugyanígy:

A természet már megkezdte a visszahódítását, és az emeleteken is fák nőnek:

Hirtelen mosdóra volt szükségünk, és mivel nem találtuk a diákszállásunkat, egy megbízható mosdójú mekit választottunk a reggelink helyszínéül:

Ezután totálisan rossz irányba indulva a Szent Száva szentélyt tekintettük meg, amely nagy kedvencem lett, és szeptemberben a reggeli kóruselőadást is szeretném majd meghallgatni, ugyanis adott napokon reggel héttől ortodox férfikórus hallható itt:

A szentéllyel átellenben a könyvtár látható:

A könyvtár előtti szökőkút:

Miután a fél várost és sok dimbes-dombos utcát bejártunk a csomagjainkkal együtt, aminek köszönhetően mind az öt napon sajgó lábakkal közlekedtem, lepakoltuk a cuccokat a diákszállón, és folytattuk a városnézést. Szállásunktól, a Manga Hosteltől egy köpésre található egy másik csodás szentély, a Szent Márk nevét viselő, amelyet mindennap meg is látogattunk, és egy-egy ima elmondása mellett gyertyát is gyújtottunk. A szállást egyébként jó szívvel tudom ajánlani, mert jó áron vannak a szobáik, a személyzet nagyon kedves, és ha valaki valóban csak aludni jár a szobájába, szerintem bőven elég egy ilyen szintű szállást igénybe vennie.

A szentély mögött egy kis kápolna is található:

A városnézés során sokszor éreztem magam otthonosan, mivel a monarchia idejében sok helyütt emeltek hasonló stílusú épületeket:

A Posta:

Erről a Moszkva tér jutott eszembe (igen, nekem már örökre Moszkva marad):

Az egyik kedvencem a parlament volt, amely nincs lekerítve, és nincsenek körülötte őrök, ehelyett viszont a mellette lévő gyepen gyerekek játszanak:

Ebédre már valódi szerb finomságot ettünk: bár a párom szerint nem volt elég zsíros, nekem ez ízlett a legjobban mind közül, és természetesen az ottani, a magyarnál sokkal zsírosabb joghurt is dukál hozzá:

A Moszkva Szálló:

Ellátogattunk egy nagyon titkos kávézóba is, ugyanis semmiféle tábla nem jelzi, hogy az adott lépcső tetején lévő ajtó egy kávézóba nyílik, mi viszont a barátunk lányának útmutatása alapján tudtuk, mit keressünk. A kávé és a mojito nem volt finom, ellenben drága volt, a kilátás miatt viszont így is megérte:

Csodaszép templom a vártól egy köpésre:

A vár melletti park: 

És az egyik kedvenc helyem, maga a vár, előtte egy nagyon kedves pappal, aki épp egy turistával beszélgetett angolul:

A vár épületében és udvarán hadtörténeti múzeum található, amelynek csak a szabadtéri részét tekintettük meg, mivel négykor bezárt a múzeum, így arról már lecsúsztunk:

A nándorfehérvári csatára emlékező kőtábla:

A várból jól látszik az is, hol találkozik össze a Duna és a Száva:

Ez a kiírás pedig a kedvencem lett:

A várban található egy templom, amelyet teljesen benőtt valami futónövény. Itt épp esküvőre készültek, ezért kaptunk egy kis ízelítőt az ortodox énekekből:

Mellette egy másik templomot is találtunk, és bár mint kiderült, nem lett volna szabad a beltérben fényképeznem, mivel ez kitáblázva nem volt, mire ránk szóltak, már a birtokomban volt néhány fotó a bent uralkodó csodás fényviszonyokról.

Ezt követően a Sephorát keresve egy kávézóban pihentünk meg, és kivételesen nem szerb, hanem olasz kávét ittunk:

Kedvencem volt a kanálon látható kotyogós kávéfőző, valamint a régi korokat idéző festmények és tárgyak is:

A hagyományos cukrászdák mellett egy modern cukrászdalánc boltjaiba is mindig belebotlottunk, és náluk még neonszínű sütemények is kaphatóak:

A piac volt a városban a kedvenc helyünk, ugyanis szebbnél szebb, olcsón kapható gyümölcsök és zöldségek várták, hogy megkóstoljuk őket:

Az első reggelim ez a csodás, könnyű leveles tésztából készült, csokoládés csoda volt, így a következő napokon is mindig ezt kaptam meglepiként, és hozzá isteni finom tejet ittam:

Mivel az első napon nem lett meg a Sephora, hiszen megszűnt a sétáló utcai, és már csak a két plázában van boltjuk, elindultunk az egyikbe, hogy felderítsük a terepet.

Meg is lett, ám alig volt bármi is a kinézett márkák közül, és a Too Faced pulton sem volt még kapható a kinézett Semi-Sweet Chocolate Bar paletta. Totális csalódás, és semmit sem vettem.

Ismét egy templom, és a kertjében lévő padokon pihegtünk egy kicsit az ott már akkor is erőteljes hőségben:

Ebédre munkanap lévén menüt kértem, ám így is bőségesen jóllaktam, és minden nagyon finom volt. Olyannyira, hogy erre a helyre többször is visszatértünk az ott-tartózkodásunk során... A neve Sumadia, és a kiszolgálás és az ételek is kitűnőek.

Az étterem szomszédságában cuki elefántokon lógó jegygyűrűket láttunk:

Ez pedig egy kulturális diákközpont épülete:

A második nap táján döbbentem rá, hogy mennyire sok gyógyszertár található Belgrádban. Van olyan, hogy egy átlagos méretű négyemeletes ház mindkét oldalán van egy-egy... Ezért aztán nekiláttam az apotekák fényképezésének.

Az edzőterem földszinti részén található kocsma már előfeltételezi a részeg állapotot, ugyanis az alábbi kompozíció így, fejjel lefelé látható – a mennyezeten.

Éjszakai képek és gyógyszertárak:

A második reggeli kellemes környezetben telt Igorral, a diákszálló alkalmazottjával, aki még virágról is gondoskodott:

Megmagyarázhatatlan módon sok fekete képet is készítettem, így gondoltam, megmutatom az egyiket: 

Igor által főzött kávé:

Aznap egyedül indultam városnéző körútra, és el is tévedtem egy kicsit, aztán pedig a nem közlekedő villamosok miatt busszal keveregtem a városban, de összességében jó nap volt.

Patika:

OPI szépségközpont, nem csak körmös résszel:

Patikák, normális nyitva tartással, ami egyébként más üzletekre is jellemző, így aztán a dolgozó ember is el tudja intézni a szükséges bevásárlásokat. Ja, és igen, vasárnap is.

A másik Sephora, ahol még kevesebb márka volt megtalálható...

Csillagkapu!!!

A DeltaCity nevű pláza volt a vasárnapom főszereplője, és itt szereztem be a belgrádi zsákmányaim nagy részét:

Aznap este egy másik, szintén zseniálisan jó étteremben vacsoráztunk a barátokkal:

A szerb nyelv egyik fontos szabálya, hogy úgy írjuk a szavakat, ahogy ejtjük, és úgy ejtjük őket, ahogyan írjuk. A Lautrec tehát Lotrek, míg a grapefruit grejpfrut. Ja, és a Disneyland is Diznilend.

A hostel kis udvarán sok-sok szépség rejtőzik:

Belgrádban a kisállatok is szívesen látott vendégek a kávézókban, sőt a plázákban is: több kiskutyát is láttam, aki békésen állt a gazdi mellett, amíg az vásárolgatott, vagy éppen ruhát próbált. Ezt itthon is be lehetne vezetni, elvégre a legtöbb kisállat tisztább, mint sok ember...

Patika:

A Freya's Cats eléggé lepattogzós lakknak bizonyult, így az OPI Shine for Me került a helyére:

Újabb egyszemélyes városnézés és plázázás következett:

Itt vettem Reninek születésnapi ajándékot:

Kockabetűs Coca Cola:

A már említett kocsma egyik szobra:

Nagykövetségek:

Az örök kedvenc Schweppes és az isteni rakija:

Az utolsó előtti napunkon ismét a kedvenc helyünkön ettünk:

Az utolsó városnézés ismét magában rejtett néhány csodás épületet és patikát:

A kedvenc karamellás jegeskávém:

Az utolsó ebédünk helyszínéül ez a kellemes hely szolgált, de nem ajánlom a meglátogatását, mert a rendelés egy részét elrontották, és mást kaptunk helyette, a salátákat pedig meg sem kaptuk, mégis ki akarták fizettetni velünk.

Indulás előtt még kaptunk kávét Igortól, aki aztán az állomásra is kikísért minket. Nagyon remélem, hogy szeptemberben ismét találkozunk, mert a szívemhez nőtt a közvetlen, kedves személyisége.

Hostelrészletek:

Végül másnap hajnalban már a magyar napfelkeltét néztem a vonatból:

A szerb emberek egyébként rendkívül kedvesek, csak túl kell esni az arcukra kiülő szenvedésen. Nem tudom, miért, de mindenki szinte utálkozva néz a világba, de amint megszólalnak, csupa mosoly lesz mindegyikük, és nagyon kedvesen segítenek kérdés esetén. Emellett nem tudom, miért, de velem a két egyszemélyes napomon öten is szóba akartak állni, fiatal nőktől az idős néniken át egészen a kislányokig. Igen, így visszagondolva mindegyikük nőnemű volt, de mindegyikük nagyon kedves. Elmagyaráztam, hogy nem szerb vagyok, de angolul sajnos nem tudtak, így csak a mosolyuk és a kedvességük ragadt meg bennem, arról viszont fogalmam sincs, hogy mit akarhattak, és miért találtak engem ennyien szimpatikusnak...

A boltokban általános viselkedés is nagyon tetszett, ugyanis nem akarnak rátukmálni semmit az emberre, hanem illedelmesen, mosolyogva köszönnek, megkérdezik, hogy vagyunk, és jelzik, hogy ha segítségre van szükség, megtaláljuk őket, amúgy viszont hagynak válogatni. Ilyen hozzáállással ezenkívül csak Kanadában találkoztam, ezért jóleső csodálkozással töltött el.

Magyarként mindenhol kedvesen fogadtak minket, megkérdezték, melyik városból valók vagyunk, és sokszor esett szó a közös múltról és a monarchiáról. Semmilyen fajta ellenségeskedéssel nem találkoztam, még az egyedül töltött napokon sem, így aztán fura volt hazaérkezve egyből a BKV-dolgozók egyáltalán nem mosolygós és segítő szándékú hozzáállásával szembesülni. Szomorú, hogy míg kint esetleg megmosolyognak, viszont kedvesen segítenek, ha valaki nem találja meg a megfelelő pultot vagy helyet, addig itt egyből kifejezetten ellenséges reakciókat vált ki az ilyesmi, és még a köszönésünket sem viszonozzák. Persze biztosan megszépíti az ottani élményeket a más környezet, de annak ellenére, hogy idegen hely lévén kissé félve jártam-keltem Belgrád utcáit, végül csak pozitív élményekről tudok beszámolni, idehaza viszont már a vonatút utáni első néhány perc negatív élményekkel telt.

Belgrádot tehát mindenkinek jó szívvel ajánlom, bár nem tudom, mennyiben befolyásolja a dolgokat a jelenlegi menekülthelyzet, alapjában véve viszont egy kedves, sokszor ismerősnek tűnő város, sok lejtővel és emelkedővel és tele kedves emberekkel.

Ti jártatok már Belgrádban? Ha igen, mik a tapasztalataitok?