Blogos negatív dolgok és kapcsolódó túlélési technikák

Forrás

Már régóta érlelgettem magamban ennek a bejegyzésnek a gondolatát, és többféle oldalról is megközelítem a blogolással kapcsolatos stressztényezőket: lesz tehát itt szó trollokról, igazságtalanságokról és érthetetlen dolgokról, és már az elején szeretném kikötni, hogy ez csak a saját véleményem, nem állítom, hogy mindenben igazam van, viszont a Ti nézeteitekre is kíváncsi lennék az említett dolgokkal kapcsolatban. Aztán hogy azért ne legyen teljesen negatív a hangvétel, egy kis aranyos dolog is lesz benne elrejtve.

1. „Kedves” megjegyzések

„Felháborító, hogy kik nevezik magukat manapság szépségbloggernek.”

Nem is emlékszem már pontosan, hogy milyen szót használt az illető, de a felháborító szinonimája volt. Mindenesetre érdekes dolog, hogy az illető valószínűleg keveri a szezont a fazonnal, és azt gondolja, a „szépségblogger” kifejezés a „szépségkirálynő”-vel azonos értékű. Nos, nem, nem az, és szerintem bárki adhat szépségÁPOLÁSSAL kapcsolatos tanácsokat, hiszen az mások számára hasznos lehet, különösen ha hasonló bőr- és hajproblémákkal küzd valaki, mint az adott szépségblogger (jelentése: szépségápolással kapcsolatos témában internetes naplót vezető személy).
Túlélési technika:
Ahogy a legtöbb esetben, itt is az válik be, ha elmondom valamely számomra fontos személynek a dolgot, és kicsit átbeszéljük a témát, hogy aztán ne rágjam magam rajta napokig, hiszen felesleges energiapazarlás lenne. Fontos, hogy az adott személy azért őszinte legyen velünk, mert így esetleg rámutathat arra is, ha nekünk sincs teljesen igazunk.

„Rosszul ejted ki az angol szavakat.”

Ööö, OK.
Túlélési technika:
Lásd fent, annyi kiegészítéssel, hogy angolul is jól tudjon az, akinek elmeséljük.

„Nem vagy Te egy kicsit nagy a videózáshoz?”

Na most, azóta sem tudom, hogy itt a testméretemmel volt-e gondja a kommentelőnek, vagy az életkorommal, mindenesetre hozzám hasonló testalkatú lányok is simán készíthetnek videót (lásd pl. a hasonló bőr- és hajproblémák kérdését), másrészt külföldi videósok között vannak 50-60 körüli hölgyek is, akik az adott korosztályuk számára hasznos tanácsokkal szolgálnak, de még én is megnézem egyik-másik videójukat, mert a kifinomult öltözködés kortalan, így akár én is hasznos tippekre bukkanhatok.
Túlélési technika:
Egy kiadós nevetés egy hozzánk közel álló személlyel.

„Hány éves vagy?”

Az örök kérdés, amely egy időben minden videóm alatt felbukkant. Nem tudom, miért fontos, különösen, ha csak ez az egyetlen hozzáfűzni valója volt a kommentelőnek, de most megkaphatta a választ, hiszen a legutóbbi, személyes videómban megadtam erre a kérdésre is.
Túlélési technika:
Megpróbálni nem öregnek érezni magam. :-D Ehhez jó módszer pl. Reni megkérdezése, aki helyből leolt, hogy nem vagyok normális. Ezzel helyre is billent, jót nevetünk együtt, és már nem is igazán érdekel a dolog.
A másik módszer pedig az, amit még a személyes videóm előtt alkalmaztam: jeleztem, hogy lesz ilyen videó, és felajánlottam a lehetőséget, hogy kérdezzen egyebeket is. Ebből aztán egy barátságos beszélgetés kerekedett, és aztán szerepeltek is a kapott kérdések a videóban.

„Miért van lenőve a hajad?”

Nos, mert nő, és van egy életem, amely mellett sokszor még egy hajfestésre is nehéz időt szakítani. Viszont azóta nem érdekel már kicsit sem, ha ilyen beszólást kapok, amióta Kate Moss a vörös szőnyegen jelent meg nem kicsit lenőtt hajjal, holott neki a szakmájához tartozik hozzá a mindig rendben lévő kinézet.
Túlélési technika:
Nem igazán van, magyarázkodni pedig minek, szóval ilyenkor a kolléganőmtől tanult hozzáállást alkalmazom: beveszem a Leszarom tablettát (szia, Vera! :-)).

„Nem tetszik véletlenül zongorát tanítani?”
Na, itt van a helyes-kedves példa, amely remélhetőleg Titeket is megmosolyogtat majd: kiderült, hogy a csatornám egyik nézője barátnőjének a zongoratanárnőjére hasonlítok :-D

2. Más blogokon előforduló érdekességek

Nyereményjátékok újrasorsolása

Nos, ez számomra az egyik legfurább dolog, hiszen úton-útfélen azzal találkozunk, hogy a blogíróknak is alig van ideje bármire, és ezért ritkábban jelentkeznek bejegyzésekkel, ugyanakkor sokszor látok olyat, hogy amennyiben a nyertes olvasó nem jelentkezik 24 órán belül, újrasorsolást tartanak az adott nyereményért. Holott szegény nyertes lehet elhavazva munkával, lehet lázas beteg, ágyban fekve, és lehet, hogy valami szomorú dolog történt vele, ami miatt nem ér rá blogokat olvasni, és még azt sem lesi repesve, hogy vajon nyert-e valahol. Ezért szoktak nálam a nyereményjátékok e-mailben folyni, hogy tudjam értesíteni a nyertest, illetve a meglepetés nyeremények esetében is hagytam időt arra, hogy a nyertesek észrevegyék a blogon, és örülhessenek neki, akár egyhetes késéssel is.

A feliratkozást kérő nyereményjátékok rosszallása

A másik érdekesség, hogy a feliratkozással egybekötött nyereményjátékokat rosszallják sokan, mondván, nem érdemes játékért feliratkozást kérni, hiszen az ilyen személyek úgyis csak a játék miatt jönnek a blogra, és onnantól soha többé vissza sem néznek oda. Saját tapasztalatból azonban ki merem jelenteni, hogy ez nem feltétlenül van így, ugyanis számtalan blogra iratkoztam fel úgy, hogy nyereményjáték-felhívást láttam egy másik blogon, benéztem, hogy milyen is az adott internetes felület, és ha tetszett, feliratkoztam. Sokszor a nyereményjátékra való jelentkezés nélkül, és sok ilyen blogot a mai napig követek és szeretek. Amúgy pedig szerintem nem nagy kérés egy gombnyomás az adott embertől, még ha amúgy nem is ott követi a blogot, hiszen a statisztikák miatt a blogírónak előnyére válhat, ha sokan követik. Sőt, még az is előfordulhat, hogy az addig emlékezetből, a blog nevét minden alkalommal a címsorba beíró olvasó így ismeri meg a követés másfajta módját – én magam legalábbis így voltam ezzel kezdő blogolvasó koromban.

A másik megemlítésének mellőzése

Ez aztán végképp kihúzza a gyufát nálam, és nem tudom megérteni. Nem és nem. Mert ha valaki követ egy blogot, és ott lát valamit, nyugodtan továbbviheti a témát kulturáltan, a másik megemlítése mellett is. Igen, itt most a másolásra gondolok, amikor témák, képek, termékekkel kapcsolatban használt konkrét szófordulatok merülnek fel másik blogokon. Nyilván érzékenyen érint, ha tőlem „lopnak” így, de az is kiborít, ha az általam követett és szeretett blogok újfajta bejegyzéstípusait látom felbukkanni aztán máshol is, de említést nem tesznek az eredetéről. Ez pedig plagizálás, még ha nem is lesz törvényi vagy egyéb következménye. Nem értem, hogy miért lenne gond megemlíteni, hogy hol látta valaki az adott dolgot, és aztán továbbvinni a gondolatot, és saját véleményt alkotni róla, vagy akár ajánlani a másik blogot, és csak megemlíteni, hogy ott olvashatnak az adott témáról bővebben. Ezáltal ugyanúgy színesebbé válna az ötletet felhasználó személy blogja is, ugyanakkor etikus, intelligens módon történne a témamásolás, és senkiben nem hagyna tüskét. Persze előfordulhat, hogy véletlen az egybeesés, de van, amikor annyira szembetűnő a hasonlóság, hogy nehéz mellette elmenni.

3. A pozitív oldal

No és akkor itt jön az, amiért viszont érdemes ezt csinálni: kedves e-mailek, tanácsok kérése, az olvasókkal-nézőkkel való kapcsolattartás, személyes találkozók, személyre szabott ajándékok. Legutóbb tegnap derült fel a kedvem Virág kedvessége jóvoltából: saját készítésű karácsonyfadíszeket és egy nálunk nem kapható YC viaszt küldött nekem. 

Szóval nem arról van szó, hogy nem lenne ezt érdemes csinálni, sőt! Nagyon szeretem ezt a világot, és terveim szerint még sokáig foglak boldogítani Titeket itt és a Youtube-csatornámon, csupán úgy gondoltam, érdemes lehet megosztanom a fentieket is.

Ti mit gondoltok erről a témakörről? :-)