Páromul egy rendkívül tehetséges manikűröst, Kristint kaptam, akinek eddig ugyan nem ismertem a munkáit, de ha így folytatja, én bizony örökre az Instagram-követője maradok majd. Hihetetlen, mennyire ügyes, és mindig igazán összetett alkotásokkal áll elő. A választásom egy általam „tapétaminta”-ként meghatározott manikűrre esett, amely már első látásra elbűvölt:
Rögtön tudtam egyrészt azt, hogy téliesebbre veszem majd a figurát színek terén, másrészt pedig azt, hogy hozzám illővé alakítom azzal, hogy a minta csak a hüvelyk, gyűrűs- és középső ujjamra kerül majd fel, és a minta színei visszaköszönnek majd a kis- és mutatóujjamon. Mivel a festéshez jól pigmentált lakkokra volt szükség, az A-England Briar Rose, Dragon és Saint George volt a segítségemre, alapként pedig a Barry M Vanilla nevű lakkját használtam. A festéshez pontozót és ecsetet használtam, na meg egy jó nagy adag türelmet, és eléggé tetszetősnek találom az eredményt:
A mintát egyébként mindkét kezemre felfestettem, hiszen számomra akkor manikűr a manikűr, ha hordani is tudom, és nem csak kihívásra készül, a bal kezemre. Ez esetben megfordítottam a kis- és mutatóujjam színét, mert az ilyen apróságok miatt mindig még nagyobb örömmel nézegetem a manikűröket:
A kétkezes képeknél a géllakkos korszakomban használt kéztartásokhoz és háttérhez tértem vissza.
Persze a még meglévő karácsonyfa sem maradhatott ki háttérként:
És a lassan nálam is megszokottá váló körömlakküveges is megvolt:
Minden vadászatot nagyon szoktam élvezni, ez azonban a szokásosnál is nagyobb örömet szerzett; azt hiszem, mostantól kénytelen leszek bevezetni az előre alkotást, hogy meglegyen a maihoz hasonló, nyugis légkör, amely teljesen feltöltött lelkileg.
Még egyszer köszönöm, hogy részt vehettem a kihívásban, és már alig várom a következő fordulót!
