Vannak lakkok, amelyek szinte fényképezhetetlenek, és minden képen más-más arcukat mutatják meg. Emellett vannak lakkok, amelyek a gyártási tételektől függően esetlegesen eleve is máshogyan néznek ki, és ha ez a két tényező összeadódik, akkor bizony igazi lutri, hogy milyen is lesz valójában a színük, ha a sokféle kép ellenére valaki merészkedik megrendelni őket. Nos, az ILNP csodalakkja, a Champagne Blush is ilyennek bizonyult, ugyanis rajtam, a saját bőrszínemmel és -tónusommal nem várt összhatást keltett, amikor felkentem.
Az első réteg konkrétan ledöbbentett, és egyáltalán nem tetszett magamon az árnyalata. Már kezdtem pufogni, hogy ismét egy olyan lakkot fogtam ki, amely nem fog jól állni, pedig üvegben szemlélve odáig és vissza vagyok tőle. Aztán a második réteg megnyugtatott, mert bizony mintha nekem találták volna ki: ezzel a réteggel olyan arcát mutatta meg, amely éppen megfelelő mennyiségben tartalmaz hideg és meleg tónusokat, a benne lévő pelyhek és a lineáris holografikus hatás pedig az a fajta, amellyel nem lehet betelni.
A képek között sokszor több azonos fénybeállítású van, mert az esetenkénti fókuszon kívüliség jól láthatóvá teszi a lakknak plusz mélységet kölcsönző pelyheket és a mélyről jövő ragyogást.
A rétegek számát egyébként nem is kellett növelnem, mindössze két réteg látható a körmeimen belőle. Alaplakként az Avon barázdakitöltő lakkját választottam, amely tökéletes, tapadós alapot teremt a lakkoknak, a fedőlakk pedig ezúttal Seche Vite volt. Annak érdekében, hogy ne húzza össze a lakkozást, a következő módszert fejlesztettem ki a használatára: a körömágyat szinte elárasztom vele, és a felesleget narancsfa pálcikával távolítom el, a körömvégeket pedig külön átfestem, mert így tartósabb is lesz a lakkozás, valamint lassabban is kezd el kopni és pattogni.
Az üveg és az ecset egyébként a legjobbak közé tartozik: az üveg egyrészt mutatós, másrészt a formájának köszönhetően viszonylag maradéktalanul elhasználható belőle a lakk, az ecsettel pedig könnyen követhető a körömágy vonala, és tökéletes összhangot alkot a lakk állagával. A képeken javítás nélküli állapotot láthattok, ugyanis az említett kiváló tulajdonságoknak köszönhetően nem okozott gondot a felvitele.
Jelenleg mindössze második napja van rajtam ez a lakk, de olyannyira elvarázsolt, hogy mielőbb szerettem volna megejteni a róla szóló bejegyzés megírását. Rajtam 5-6 napon át problémamentesen bírják az ILNP lakkok a kiképzést, takarítás és mosogatás mellett is, a fényükből pedig még ezt követően sem szoktak veszíteni. Ebből adódóan előfordul, hogy időhiány esetén csupán a kopott körömvégi részt reszelem le, és ilyen módon továbbra is az adott lakkot viselem, így kihúzva a következő lakkozásig az időt.
A lakkot ide kattintva szerezhetitek be a Nailland kínálatából.
Nektek hogy tetszik ez az árnyalat? Esetleg a birtokotokban van már?
Az első réteg konkrétan ledöbbentett, és egyáltalán nem tetszett magamon az árnyalata. Már kezdtem pufogni, hogy ismét egy olyan lakkot fogtam ki, amely nem fog jól állni, pedig üvegben szemlélve odáig és vissza vagyok tőle. Aztán a második réteg megnyugtatott, mert bizony mintha nekem találták volna ki: ezzel a réteggel olyan arcát mutatta meg, amely éppen megfelelő mennyiségben tartalmaz hideg és meleg tónusokat, a benne lévő pelyhek és a lineáris holografikus hatás pedig az a fajta, amellyel nem lehet betelni.
A képek között sokszor több azonos fénybeállítású van, mert az esetenkénti fókuszon kívüliség jól láthatóvá teszi a lakknak plusz mélységet kölcsönző pelyheket és a mélyről jövő ragyogást.
A rétegek számát egyébként nem is kellett növelnem, mindössze két réteg látható a körmeimen belőle. Alaplakként az Avon barázdakitöltő lakkját választottam, amely tökéletes, tapadós alapot teremt a lakkoknak, a fedőlakk pedig ezúttal Seche Vite volt. Annak érdekében, hogy ne húzza össze a lakkozást, a következő módszert fejlesztettem ki a használatára: a körömágyat szinte elárasztom vele, és a felesleget narancsfa pálcikával távolítom el, a körömvégeket pedig külön átfestem, mert így tartósabb is lesz a lakkozás, valamint lassabban is kezd el kopni és pattogni.
Az üveg és az ecset egyébként a legjobbak közé tartozik: az üveg egyrészt mutatós, másrészt a formájának köszönhetően viszonylag maradéktalanul elhasználható belőle a lakk, az ecsettel pedig könnyen követhető a körömágy vonala, és tökéletes összhangot alkot a lakk állagával. A képeken javítás nélküli állapotot láthattok, ugyanis az említett kiváló tulajdonságoknak köszönhetően nem okozott gondot a felvitele.
Jelenleg mindössze második napja van rajtam ez a lakk, de olyannyira elvarázsolt, hogy mielőbb szerettem volna megejteni a róla szóló bejegyzés megírását. Rajtam 5-6 napon át problémamentesen bírják az ILNP lakkok a kiképzést, takarítás és mosogatás mellett is, a fényükből pedig még ezt követően sem szoktak veszíteni. Ebből adódóan előfordul, hogy időhiány esetén csupán a kopott körömvégi részt reszelem le, és ilyen módon továbbra is az adott lakkot viselem, így kihúzva a következő lakkozásig az időt.
A lakkot ide kattintva szerezhetitek be a Nailland kínálatából.
Nektek hogy tetszik ez az árnyalat? Esetleg a birtokotokban van már?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésemet. Ha további kérdéseid adódnának, állok rendelkezésedre, csupán arra kérlek, hogy kulturált módon formálj véleményt.