2016, az én évem – sztorizgatás és köszönet

Nem terveztem ilyen bejegyzést, és igazából fogalmam sincs, hogy miről is fogok írni pontosan, de hirtelen megszállt az ihlet, és úgy gondoltam, érdemes lehet kihasználnom az év utolsó óráit, és összefoglalni, miért is szerettem én annyira a 2016-os évet. Számomra ugyanis nem volt különösebben rossz, sőt, igazából szerettem, mert bár voltak mélypontjai, alapvetően hálásan és mosolyogva tudok visszatekinteni rá, és ennek köszönhetően a 2017-es évnek is várakozással nézek elébe.

No de lássuk is, hogy miért. Először is szerencsés és produktív évet zártam munka szempontjából, sőt, egy jelenlegi projekt most is folyamatban van, az pedig csakis jó jelnek tekinthető, hogy már folyamatban lévő megbízással nyitom az új évet, nem igaz? Emellett új területeken is kipróbálhattam magam, és szerencsére ezeken is megálltam a helyemet, sőt, a jövőbeli együttműködés gondolata csupa bizakodással tölt el.

A munka mellett szerencsére a blog is fejlődik folyamatosan, és fontosnak tartom, hogy a fényképeim minőségének javulását nemcsak én, hanem mások is észreveszik és értékelik. Ugyanez vonatkozik a terméktesztek sok-sok munkaórájára, hiszen ezekkel kapcsolatban is egyre több spontán visszajelzés érkezik. A fényképezés egyébként is kicsit a hobbimmá vált az idén, és reményeim szerint a jövő év elején végre időm adódik majd arra is, hogy a belgiumi képek szerkesztésének végére érve egy megkésett beszámoló/emlékfelidézés keretében Nektek is beszámoljak a mi csodálatos utazásunkról. Ide kapcsolódva szeretném megköszönni a Twingónknak, hogy elvitt minket oda, és szerencsésen haza is hozott, és azóta is hűen szolgál minket, még ha néha kisebb betegségei adódnak is.

Jó év volt ez barátságok szempontjából is, mert bár voltak furcsa módon megszakadt szálak és ezek miatti csalódások, szerencsére olyan szálak is vannak, amelyek egyre csak erősödnek, és a mindennapokat könnyítik meg. Nem titok, hogy az egyik ilyen éppen a blognak köszönhető, testvéri viszonyhoz hasonlítható kapcsolat, és Elenihez fűz, és nagyon remélem, hogy még sok-sok éven kísérjük egymást az élet ösvényein.

Az év utolsó szakaszában megkezdődött felújítás is csupa bizakodással tölt el, hiszen ha ekkorát fejlődhet egy szoba néhány nap áldozatos munkával, akkor a további tervek kivitelezése sem reménytelen. Jövőre további átalakuláson esik még át a nappali dolgozósarka, és a hálószoba is sorra kerül végre, hogy egy festés és jó néhány új bútor beszerzése által végre az is az álmainknak megfelelő formát öltsön – és minden a méltó helyére kerüljön a mi kis közös életünkben, ahol jól megfér egymás mellett két ember, három cica és egy kissé túl hangos kutyuska.

A bloghoz visszatérve szeretném megköszönni a sok-sok együttműködést, és a magam részéről mindent megteszek továbbra is, hogy ezek fennmaradjanak, ugyanakkor mindenképpen továbbra is fenntartom a bejegyzéseim hitelességének fontosságát. Bizony van olyan, hogy egy tesztelésre kapott termék nem válik be, de szerencsére bőven adódnak olyanok is, amelyek valódi kedvenccé válva később saját beszerzésként térnek vissza a fürdőszobám polcára vagy a sminkes szekrénykém valamelyik fiókjába. (Na meg a kanapé melletti térelválasztó polcra, hogy munka közben is elérhető távolságban legyenek...)

A bloggal kapcsolatos legnagyobb köszönet viszont Titeket, olvasókat és nézőket illet, szeretném tehát kifejezni hálámat azért, hogy itt vagytok velem, olvastok, néztek, megjegyzéseket hagytok. Mindössze annyit kívánnék, ha lehet, hogy minél több helyen szóljatok hozzá a történésekhez, mert nem titkolom, az egyik legfontosabb szelete számomra a blogolásnak az, hogy párbeszéd is kialakul Veletek, sőt, akár köztetek. Annak is nagyon tudnék örülni, ha az oldalsávban látható olvasószám végre elérné a négy számjegyet, bár tudom, hogy a legtöbben leginkább a Facebookon szeretik figyelemmel kísérni a kedvenceiket. Mindenesetre KÖSZÖNÖM, hogy itt vagytok velem, és azt hiszem, lesz még hasonló érzelgősség a közeljövőben is, hiszen januárban ötödik évét tölti majd be a blog. Ezzel kapcsolatban is lesz kis visszatekintés, múltidéző bejegyzésajánlókkal és statisztikákkal, hiszen talán számotokra is érdekes lehet megtekinteni, hogy melyek vonzották a legtöbb oldalmegjelenítést az évek során.

Erről a kanapéról írok Nektek

A negatívumokat inkább hagyom is, mert amúgy sem érdemes rájuk energiát pazarolni, bár tény, hogy bizonyos emberek milyensége örök rejtély és fájó pont marad a számomra, viszont fontosabb, hogy arra koncentráljunk, amiért hálásak lehetünk.

Nektek hogyan telt az idei év? Sokakhoz hasonlóan örültök, hogy magatok mögött hagyhatjátok, vagy kedves emlékekkel gazdagított Titeket?