Picture Polish Demeter – a kétréteges és hipertartós szépség

A Picture Polish az egyik legkedvesebb márkám, és ha három kedvenc körömlakkmárkát kellene választanom, biztosan közöttük lenne. Egyet választani túl nehéz lenne, úgyhogy ne is kérjetek tőlem ilyen kegyetlen dolgot, de az tény, hogy az ausztrál márka lakkjai egészen azóta a markukban tartanak, hogy Renitől annak idején megkaptam életem első Picture Polish lakkját, a Monroe-t. Ó, de rég is volt már... A Demeterre aztán hosszú hónapokig vágytam, és mire észbe kaptam, a Nailland kínálatában nem is volt beszerezhető, így lassan kezdtem lemondani arról, hogy valaha is az enyém lesz. (Jelenleg szerepel a kínálatukban, de nincsen készleten, így nem tudom, kapható lesz-e még valaha.) Szerencsére viszont Julcsi épp túl akart adni rajta, így másodkézből végre megszerezhettem. Éppen a kalandos beszerzése miatt gondoltam úgy, hogy érdemes lehet írnom róla, hiszen manapság is sok-sok lakk keres magának használtan új gazdát, így még Nektek is esélyetek lehet megvásárolni, ha megtetszik.

A fényképezéskor sütött a nap, így még a szokásosnál is több fényviszonyban mutatom meg Nektek, mit is rejt magában ez az első ránézésre csokibarna lakk. Háromféle ISO-beállítást használtam a napfény esetében és a szórt fény esetében egyaránt, valamint a hagyományos vakus kép mellett napfény-vaku kombós képet is készítettem.

Háromféle ISO-beállítású napfény:

Napfény+vaku:

Vaku:

Háromféle ISO-beállítású szórt fény:

Nagyon különleges és rendkívül jól fedő lakkról van szó, ugyanis csupán megszokásból és a tartósság érdekében kentem fel belőle két réteget, egyébként viszont már egy rétegben jól fedett. Ennek köszönhetően csaknem két hétig volt a körmeimen, és csupán körömvégi kopás volt tapasztalható, ettől viszont reszeléssel megszabadultam, így nem kellett lemosnom. Jól is jött, ugyanis éppen nagyon elfoglalt időszakot éltem akkoriban.

A különlegessége egyrészt abban rejlik, hogy rendkívül krémes jellegű, emiatt jól fed, mégis jól látszódnak benne a holocsillámok, másrészt pedig abban, hogy viszonylag hideg árnyalatú barna, amely bizonyos fényviszonyokban már-már bordóba hajlik. Valószínűleg ezért is érzem magaménak annyira, és ezért áll jól a kézfejem hideg árnyalatú bőre ellenére.

Napfényben és vakuval még egyszer megmutatom, mert nem tudok vele betelni:

Emellett pedig a szokásos fényviszonyos sorozatképem sem maradhat el:

Nagyon örülök, hogy végül az enyém lett ez a lakk, mert nagyon nagy szeretettel viseltem, és egyértelműen az a kategória, amelyet szívesen fogok újra és újra viselni a körmeimen. Mostanában például az ILNP Diablóval felváltva, amelyről azt gondoltam, írtam már bejegyzést, de most rájöttem, hogy ez elmaradt. Ezek után még jobban sajnálom, hogy a legutóbbi felkenésekor nem örökítettem meg, mert szokatlanul jól sikerült a lakkozás. Sebaj, ami késik, nem múlik, mert azt a bordó szépséget és mindenképpen szeretném majd Nektek megmutatni.

Nektek hogy tetszik a Demeter? Melyik a kedvenc barna lakkotok?